Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)
A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - VI. Az első csoport - 1. A töredékek értelmezése, rekonstrukciós kísérletek
ges. A profilok kiképzése nagyon egyszerű, csupán három elem, a pálca vagy nagyobb henger, a horony és a lemez kombinációit használták. A készítés és megformálás hasonlóságain kívül figyelembe vehetjük azt is, hogy a legtöbb téglatöredéken ugyanannak a mélyvörös festékrétegnek nyomai láthatók, vagyis feltehetően egységes kompozíciót alkottak, bár a festés önmagában nem igazolhatja az egyidejű készítést. (21. kép) Mindezek alapján tehát a már említett látszólagos stiláris különbözőségek ellenére, amelyeket korábban a kutatók meghatározónak tartottak, ezt a nagy idomtéglacsoportot egységesnek kell tekintenünk. A nagy csoporttól különválasztható két kisebb idomtéglakör elkülönítését mintáik és méreteik eltérő kialakítása, valamint régészeti megfigyelések támogatják. A második csoportba sorolt téglák jellemző tulajdonsága az, hogy ellentétben a nagy csoport tégláival, többségüknek tagozott felülete egy normál falazótégla méreteivel egyezik meg. Ezenkívül közös jellegzetességük a tagozat apró mérete és formagazdagsága. Bár az ehhez a csoporthoz tartozó töredékek elszórtan több helyütt is előfordultak a királyi palota lelőhelyein, többségük mégis egy lelőhelyről került elő, a keleti belső udvaron, a kápolna déli oldala mellett feltárt omlásrétegekből. A harmadik csoport egységét és különállását szintén mind a lelőkörülmények, mind a töredékek megmunkálása és stílusa is bizonyítják. A töredékek egy királyi címer, valamint egy levél- és gyümölcsfüzér részei. Ezek az elemek mind a déli rondella kaputornyának farkasverméből kerültek elő, ahol a másik két csoportból egyetlen más töredéket sem tártak fel. VI. AZ ELSŐ CSOPORT 1. A TÖREDÉKEK ÉRTELMEZÉSE, REKONSTRUKCIÓS KÍSÉRLETEK Az első csoport a legnagyobb leletegyüttes, mely a budai idomtéglák számban és minőségben is legjelentősebb része. A korábbi kutatás is kizárólag ennek a tégláit dolgozta fel. Elsőként azt vizsgáljuk meg, hogy mit lehet feltárt töredékes elemekből összeállítani, rekonstruálni. Elöljáróban máris meg kell állapítanunk, hogy a rekonstrukciónak több akadálya is van. Sajnos, arról eleve le kell tennünk, hogy az eredeti épületet rekonstruáljuk. Ehhez olyan alapvető ismeretek hiányoznak, mint annak pontos helye, az alaprajz, a szintek száma és magassága. A rekonstrukciót egyebek is nehezítik. Annak ellenére, hogy az idomtégla töredékek száma viszonylag nagy, ez a mennyiség mégis az eredeti épületbe beépített téglák számának csupán töredéke. Az idomtéglák teljesen esetlegesen kerültek földbe, majd ugyanolyan esetlegesen kerültek elő, így nem csoda, hogy alapvető típusok hiányoznak. Vizsgálatunk során az idomtégla elemeket egy-egy épületfunkció: az ablak, a párkány, a falpillérek köré csoportosíthattuk, ezeket a részeket azonban üres falfelületek kötötték össze hajdan a homlokzaton. További probléma, hogy azokat az elemeket, amelyeknek funkciójuk biztosan megállapítható, sokszor nem tudjuk méreteik alapján pontosan egymás mellé helyezni. A funkció alapján felismerhetjük például, hogy egyes elemek egy ablak bélletének pro-
