Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)
Lelőhelyek mutatója
LELŐHELYEK MUTATÓJA A budai királyi palota feltárásai során a lelőhelyek elnevezései többnyire az újkori palota épületeihez és udvaraihoz igazodtak. A középkori épületegyüttes alaprajzi elrendezése azonban jelentősen különbözik ettől. A BTM gyűjteményébe a tárgyakat a feltáráson használt elnevezések szerint leltározták be és katalógusunkban is a leltárkönyv lelőhelyekre vonatkozó bejegyzéseit használtunk. A későbbiekben a helymeghatározásokat az irodalom már az újabb kutatási eredményekhez igazította. Ezért szükségesnek éreztük egy rövid mutatóban egyeztetni a lelőhelyek neveit az eltérő névhasználatok szerint. A lelőhelyek azonosítását térkép is segíti. A BTM leltárkönyvi meghatározásai Ezen kötetben használt meghatározások Arányi-kapu I. sz. boltozatos helyiség Gyilokjáró Keleti bástyafal Külső támpillér Lőportorony Nagyrondella Nagyudvar Patkótorony Szárazárok Télikert Udvarlaki őrség nyugati külső udvar északi kapuja délnyugati szárny pincesorának első helyisége nyugati belső udvar déli szakasza keleti belső udvar keleti fala (18. század). támpillér a kápolnától délre a keleti belső udvarban keleti falszoros északi kaputornya déli rondella I. díszudvar, valamint a nyugati szárny és az I. szárazárok II. szárazárok belső falának kaputornya II. szárazárok déli belső udvar II. szárazárok belső falának kaputornya A királyi palota feltárásait nem egységes régészeti dokumentációs módszer szerint végezték az egyes ásatok. Más metódust alkalmazott a Gerevich László vezette munkacsoport és ettől eltérő rendszert használtak a későbbiekben a Zolnay László vezette ásatásokon. A leltárkönyvekbe ezért különböző értelmű bejegyzéseket találunk a lelőhely rovatban, amelyek az erősen rövidített jelleg miatt rövid magyarázatra szorulnak. Gerevich László idejében a feltárás topográfiai dokumentációját úttörő alapossággal és rendkívüli módszerességgel szervezte meg Seitl Kornél. (Seitl 1952) Az egyes lelőhelyek leírására az ún. „budapesti sztereografikus vetületi rendszert" használták fel, amelynek segítségével 1 méteres egységbeosztású négyzethálót vetítettek a királyi palota területére. A koordinátarendszer középpontja a Gellérthegyen, az egykori csillagvizsgáló keleti tornyának talppontján volt. A feltárásokon ezen koordinátarendszerben értelmezhető ún. ,,hálózati számokat" alkalmaztak, amelynek kötőjellel összekötött első két számjegye annak a négyzetnek a koordinátáit adta meg, amelyben a lelet előkerült. A „hálózati szám" az első két számjegy után törtvonalat tartalmaz, amely mögött megtaláljuk az adott lelőhely felszíntől számított relatív mélységét. Követi mindezeket végül a stratigráfiai rendben beszámozott réteg megnevezése. Zolnay László feltárásain nem folytatta a korábbi ásatások lelőhely leíró rendszerét, hanem ettől teljesen különböző módszert használt. Ezeken a feltárásokon az egyes objektumokat (pincéket, gödröket, néha ásatási szelvényeket) számozták meg, elsőként az adott feltárási évet jelölve meg, majd egy törtjel után az objektum sorszámát megadva. Míg a Gerevich László által feltárt leleteket a koordinációs rendszer alapján a kutatás monográfiájának (Gerevich 1966) összesítő térképe segítségével könnyen meghatározhatjuk, Zolnay László lelőhelyeit az 1984-ben közreadott előzetes jelentésének (Zolnay 1984) térképén és a hozzátartozó mutató táblázaton találhatjuk meg.
