Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - Jegyzetek

sint meg sem épült - szerkezet pótlására készülhetett. A nyugat felé előreugró sarkot, amelyet a hevederív építésével tüntettek el, más módon nemigen lehet megmagyarázni. A nyolcszögű pillérek lábazati szintje, mivel a tagozat alatti kvádersort bizonyára padló fölöttinek szánták, nagyjából megfelel a fal- és a diadalívpillérének. Az északi hajófal padkája nagyjából a diadalív-lábazatig emelkedik ki, és talán a karzatpilléren túl el sem készült, talán a karzatra való tekintettel. Hogy a padka hogyan viszonylik a karzat középkori falpilléréhez, azt, úgy tűnik, nem vizsgálták. A karzatnak és a kapuzathoz stílusban kapcsolódó támaszoknak a lábazati szintje mindenesetre jóval lejjebb van, mint a keletebbi részeké. Tekintettel a diadalívpillér korábbi eredetére (stílusának eltérő voltát az alapformán kívül az is jelzi, hogy háromnegyedoszlopait a szögletekben keskeny csíkok választják el a pillérhasáb felületeitől), itt nem annyira a padlószint utólagos emelésével lehet számolni, hanem inkább azzal, hogy a nyugati rész építése közben megpróbálták a padlót mélyebbre vinni, amitől aztán az építkezés befejező szakaszában mégis eltekintettek. A két keleti arkádív nyilván ebben a befejező szakaszban készült, a nyolcszögű pillérekkel együtt; a részleteket, úgy tűnik, leginkább a szentélynégyszög formáival lehet stílusban egyeztetni. De még ezt megelőzőleg létezett valaminő boltozási elképzelés is a hajóra nézve: a diadalív előtti sarkokban feltárt alapozások közül a déliről aligha képzelhető, hogy a nyolcszögű pillérek építése után keletkezett volna. A falpilléren és összefüggésein ugyanaz érezhető, ami a horpácsi késő román részek összességén: az építésvezetés nagyfokú bizonytalansága, ami nyilván ingatag elképzelésekből és lehetőségekből, változó személyi és anyagi feltételekből adódott. Részben ebből erednek a feltárás és az értékelés kétségei is: az ötletszerűség esetlegességeit sokkal nehezebb felfogni, mint a racionalitás kiszámíthatóságát. Azokat a véletlenszerű tényezőket, amelyek a horpácsi építkezés menetét befolyásolták, nyilván sohasem fogjuk megismerni. Ami ma biztosra vehető, az az, hogy a mindvégig elég igényes színvonalú építkezés aránylag szerény terv alapján indult meg, majd sokkal pompázatosabban folytatódott, és végül célszerűbben, a pompa elhagyásával, de az eredetileg tervezettnél mégis nagyobb szabású módon fejeződött be." 110. Lásd a 109. jegyzetet. 111. Eitelberger 1858. 90; Szabó László: Az Árpád-kori magyar építőművészet. Bp. 1913. 205; Csatkai-Dercsényi 1956. 592; Dümmerling 1961. 200. 112. A gótikus helyreállítás során a tagozatokat általában durva mészkőből faragták, a falakban a másodlagosan felhasznált köveken, téglán és tetőcserepeken kívül tört homokkövet is használtak. Ebből készült az apszis diadalíve feletti fal, a szentélynégyszög északi falának felső része és a főhajó falainak felső szakasza. 113. Az ablakban a boltváll-töredékek mellől előkerült egy ,,kis lombdíszes román fejezet", amely valószínűleg az egyik azok közül, amelyek az apszis féloszlopait díszítették. Harmadlagos helyzetben lehetett az ablakban, a gótikus helyreállításkor a falkorona kiegyenlítése során építhették be a szentélynégyszög déli falába. Dümmerling 1958. VI. 11-13. 114. Nováki 1957. 115. Eitelberger 1858. 90. 116. Gerevich 1938. 64; Marosi 1984. 139. 117. Gerevich 1938. 91. 118. Csatkai-Dercsényi 1956. 115,591. 119. Gerevich 1938. 137, 153. 120. Csemegi József: A jáki apátság temploma. Szombathely 1939. (különnyomat - Vasi Szemle VI. 1939) 17.; Bogyay 1943. 36; vö. Tóth 1983. 425. 121. Marosi 1984. 142, 109. 122. Gerevich 1938. 138; Dercsényi 1970. 75; Marosi 1984. 109.