Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom románkori periódusairól (Sedlmayr János)

A fent leírt rendi templom lényegében a premontrei építési szokásoknak megfelelően a 13. század első évtizedeiben épülhetett: a hajóba benyúló szerzetesi térrésszel, bordás boltozatú oldalkápolnával, mellette kisebb kolostorral (122. kép). A templom csak rövid ideig működött ekképpen: a 13. század közepén ezt ugyanis - talán már tatárjárás után közvetlenül - egy kegyúri alapítású és jellegű templom váltotta fel, amelynek funkcionális kívánalmai, reprezentációs igénye és megjelenése is gyökeresen más. A HARMADIK (KEGYÚRI, OSLI NEMZETSÉGI-) TEMPLOM A késő román formavilágú harmadik templom az előzőnél jobban meghatározható, mert az a 13. század közepétől a 17. századi pusztulásig kevéssé változott és több része maradt meg. Kívülről a templom képében a hatalmas, többlépcsős nyugati kapu tartozik ide, amely a sopronhorpácsi templom fő ékessége. Ez a főkapu szerintem a korábbi hajó nyugati végébe épült be, vagyis nem a rendi templom homlokzata elé, hanem a hajó terét csökkentve létesült (megszűnt viszont a szerzetesi kórus). A gazdagon tagolt, három boltszakaszos kegyúri karzat a belsőtér leggazdagabb részlete volt. A három boltszakasszal épült karzatra a kapuzattól délre eső faltestben elhelyezett csigalépcső vezetett fel: ennek megépítése után az északi falban lévő korábbi egykarú lépcső már szerepét vesztette és ezért a felvezető kart elfalazták. A kegyúri karzattal egyidőben épült a meghosszabbított szentélyfej is, amely kívülről ajaki részletképzést követi (pl. az ablakokban látható gomb-szerű bimbó motívumok).

4 A szentély falazatának csupán délkeleti szakasza maradt fenn, de ebből és a lábazati maradványokból a patkó alaprajzú apszis, valamint a szentéi y négy szög alaprajza hitelesen rekonstruálható. Ez utóbbi déli homlokzatán két felső ablak látható. A mai padlástérben mutatkozó lenyomatból pedig megállapítható, hogy a szentélynégyszöget két keresztboltozati mező fedte. A kegyúri templom szerves tartozéka volt a déli oldalon a hajó és a kegyúri karzat melletti keskeny tér. Ezt eddig második hajónak, illetve mellékhajónak tartották, sőt ezt a hazai román építészet speciális, egyedi megoldásaként írták le. Ezzel szemben én ezt a máshol is előforduló „temetkezési" térnek vélem, lényegében olyannak, mint amilyent a Gerevich Tibor szerint ágostonrendinek tartott felsőőrsi

5 és a vörösberényi ref. templomoknál

6 már megismertünk, legközelebbi analógiája pedig a Kánai apátság templomának bővítése.

7 A kánai egyhajós templom északi oldalán feltárt térrészt H. Gyürky Katalin régész szintén temetkezési helynek tartja, benne sírokat tárt fel, amelyekben az alapító család tagjait temethették el. A hajóhoz képest a bővítés itt is későbbi, a horpácsihoz hasonlóan meglehetősen keskeny és keleti vége szintén félköríves apszissal zárult. (A kánai apátságot egyébként a bencés apátságok közé sorolják, temploma épült korábban.) Saját feljegyzéseim szerint déli, nyitott temetkezési tere van az erdélyi Halmágy templomának is. E folyosó jellegű temetkezési terek kezdetben nyitottak lehettek, és elsősorban a kegyúri családok tagjait temették el itt. Ezt támasztja alá Sopronhorpácson az 1358 évi adománylevél is, amelyben az adománytevő kifejezetten rögzíti, hogy azt a horpácsi monostor számára teszi, amelyet „ősei alapítottak, felépítettek és temetkezőhelyül választottak. .." Vagyis a temetkezési hely a harmadik templomnak eleve hozzárendelt tér-