Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)
A sopronhorpácsi plébániatemplom románkori periódusairól (Sedlmayr János)
A SOPRONHORPÁCSI PLÉBÁNIATEMPLOM ROMÁN KORI PERIÓDUSAIRÓL A sopronhorpácsi templom kialakulására - az ötvenes években végzett ásatás és a hatvanas évek legelején befejezett helyreállítás után - Nováki Gyula régész és Dümmerling Ödön tervező építész kétféle, egymástól eltérő elképzelést tett közzé. 1 Az azóta sok helyen végzett tudományos kutatások jelentősen gazdagították a román kori templomokra vonatkozó akkori ismereteinket. Ezeknek figyelembevételével a sopronhorpácsi templom kialakulására, főleg pedig a román kori elődeire ma másféle periodizációt, mindkét verziótól eltérő elméleti rekonstrukciókat rajzolhatunk meg. Az alábbi kísérletet lényegében ugyanazon eredményekre építettem fel, amelyekkel a régész és a tervező építész is rendelkezett. Újabb információkat szerezhettünk még a faragott kőanyag feldolgozása kapcsán is, ami éppen a Lapidarium Hungaricum egyik célja. A most leírt verziót természetesen nem lehet végső szintézisként kezelni, mégis azt remélem, hogy több vonatkozásban hozzájárul a templom kialakulásának és átépítéseinek helyes megközelítéséhez. A továbbiakban felvázolt verzió csupán a templom korai időszakára, vagyis a 12. és 13. századra vonatkozik. A későbbi változásokra, átépítésekre Dümmerling Ödön periodizálását és elméleti rekonstrukcióit hitelesnek tarthatjuk (120. kép). Ezeket Bazsó Gábor tanulmányában kellő részletezettséggel közli. A horpácsi román kori templom fejlődésének új verziójánál logikus menetre törekedtem. Ez lényegében azt jelenti, hogy a már felépült templom egyes szakaszai a következő periódusokban legalább részben megmaradnak, a templom egésze pedig a változó eszmei és funkcionális igényeket követi. A bővítéseket - néha a csökkentéseket természetes okok indokolják. A sopronhorpácsi templom esetében szerintem következő igényekkel, illetve módosító indokokkal kell számolnunk: - lélekszám növekedéssel, - pusztulással, történelmi adottságokkal, - rendi előírásokkal, illetve sajátosságokkal, - kegyúri igényekkel, - építészeti stílusváltozással, téralakítási igényekkel, - funkciók bővülésével, liturgiái és gyakorlati igényekkel. A kutatások eredményei alapján, a kőfaragványok vizsgálatából, valamint a fenti szempontok figyelembevételével szerintem három román kori templom rajzolható fel: az első kis-templom, a rendi templom és a kegyúri templom, temetkezési térrésszel bővítve.
