Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - Jegyzetek

5/ Negyednyolcszögű kőlap, ugyanonnan. (DJ XXII., 53. kép) 6/ 14 cm széles féloszlop kváderrel, a szentély belsejéből. (Dümerling 1958. IX. 23-25; DJ XXV., 62. kép) II Apszis belső kváderfalának eleme, a szentély belsejéből. (Dümmerling 1958. IX. 23-25; DJ XXVII., 62. kép) A kőtárat ábrázoló fényképeken (117-119. kép) is láthatók olyan darabok, amelyek már nincsenek meg. A déli szárnyat bemutató felvételen látható egyik töredéket írhatta le Dümmerling a „kisebb egyszerű kocka oszlopfejezet vagy lábazat" meghatározással. E töredéket a toronyból bontották ki. (Dümmerling 1958-59, 39.) Feltehetően a patkóíves apszis egyik féloszlopának lábazataként szolgált eredetileg, a féloszlopot érintő félilletve negyedkörökből alakították ki. 84. Dümmerling 1958. VI. 11-13. 85. A kapu készítői valamilyen ok miatt nem akarták, hogy a béllet bizonyos vastagságot meghaladjon, ezért ezt a szabálytalan megoldást alkalmazták. A rekonstrukciós rajzok készítése során Sedlmayr János állapította meg, hogy a 335.29. sz. darab is a kapu fejezetsávjához tartozott, annak egy további, belső rétegéhez. 86. A tanulmány szerzője a szerkesztőnek az oszlopfőkről adott leírásával nem ért egyet. (Mindkettő tömbfejezet, eltérően a templomon másutt alkalmazott kehely-típusúaktól. A 335.24. sz. darabot széles, barázdált levelek díszítik, melyeknek csúcsából az abakusz alá simuló félpalmetták nőnek ki.) 87. A szerkesztő véleménye szerint a hevederív szimmetrikus volt, a pillérnek megfelelően mindkét oldalán rendelkezett hengertaggal. Szerző szerint az apszis oldalán élszedés volt. 88. A számos darabból álló töredékegyüttest a torony falában, az egykori déli kapu töredékei illetve a szentéi y négy szög melletti déli sekrestyekápolna keskeny élszedésű bordái mellett használták fel másodlagosan. E körülményből arra lehet következtetni, hogy a széles élszedésű bordákkal az egykori mellékhajó volt boltozva. A zárókő és egy hoszszabb bordatöredék ívéből 4 m-es bordaátmérő következtethető ki, így e töredékek a mellékhajó keleti, szélesebb szakaszába rekonstruálhatók. A kötet szerkesztőjének véleménye szerint e megfigyelések nem elegendőek a széles élszedésű bordás boltozat eredeti helyének meghatározásához, és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az árkádok feletti falon boltozatnak semmi nyoma nem volt megfigyelhető. 89. A kőfaragványon mérhető szögek csak akkor felelnek meg a szentély alaprajzának, ha a visszaragasztott bordánál nem az illesztési felületet vesszük figyelembe, hanem a szomszédos bordákkal való érintkezési vonalakból kikövetkeztethető szöget. 90. DJ XVI. Dümmerling 1958. VIII. 6-8. Valószínűleg ezt a darabot nevezte Dümmerling egy 1960. december. 6-i feljegyzésében (OMvHI) „kisebb kőcsúcsvégződés"-nek. (54. kép) 91. Dümmerling 1958-59. 4. 92. Dümmerling 1958-59. 5-8. 93. Dümmerling 1958-59. 8-9. 94. Dümmerling 1958-59. 9-16. 95. Ennél a kérdésnél Dümmerling ellentmondásosan fogalmaz a Műemlékvédelemben. (Dümmerling 1961. 198-199.) A kéziratban az szerepel, hogy a karzatlépcső (vezeklő fülke) a teljes északi fallal együtt a negyedik periódusban épült. (Dümmerling 1958-59. 23.) 96. Dümmerling 1958-59. 16-29. 97. Dümmerling 1958-59. 29, 34-35. 98. Dümmerling 1958-59. 30-33.