Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - VI. Stíluskapcsolatok

tartozó épebb gyámkő-fejezetnek (335.263. kat.sz. 223, 225. kép) koszorús levéldísze ugyan lébényi eredetű, de a szentélyrész többi stiláris eleme már jóval távolabb áll a Lébény-Ják körtől, mint a nyugati részek.

138 A homorúan lesarkított bordák Kercen fordulnak elő.

139 A mellékhajó boltozata szintén az építkezés befejező fázisában készülhetett, ennek elszedett bordatípusát a veszprémi Gizella-kápolnában alkalmazták, ezen kívül még Pilisen is előfordult.

140 Az országhatárokon túli kapcsolatokat a magyarországi emlékek egymáshoz való viszonyánál jóval kevésbé derítették még fel. A sopronhorpácsi templom földrajzi helyzete szükségessé teszi, hogy megvizsgáljuk az alsó-ausztriai késő román építészettel és díszítőszobrászattal való összefüggéseit. Az írott források megőrizték a horpácsi prépostság és a Sankt Pölten-i anyakolostor közötti kapcsolat emlékét, és a 13. században ott is építkeztek. Bár a közép-európai késői romanika formakincsének alapvetően rokon elemei figyelhetők meg a két épületen, szorosabb stiláris összefüggések nemigen mutathatók ki.

141 Minden eddig vizsgáknál szorosabb kapcsolat mutatható ki viszont a bécsújhelyi (Wiener Neustadt) dómmal. Messzemenő azonosság figyelhető meg a sopronhorpácsi kapuzat és a bécsújhelyi templom egészében restaurált nyugati kapuja között. A bélletszerkezet teljesen azonos, megegyezik továbbá a bélletpillérek hornyolása, a fejezetek és vállpárkány típusa is.

142 A különbség abban áll, hogy Bécsújhelyen az oszlopok nem díszítettek, másrészt a restauráláskor megváltoztatott külső, erősen kiugró bélletpillérpár a horpácsitól eltérő kialakítású volt, oszlop gazdagította.

143 Bécsújhelyen az architektonikus formák uralkodnak, a növényi dísz sokkal kisebb szerepet játszik, csak a fejezeteken és a bélletpillérek lezárásánál szerepelnek levelek.

144 A horpácsi egykori déli kaput ugyanaz a típusú pálcarács díszítette (335.216. kat.sz., 172. kép), mint a bécsújhelyi nyugati kapu külső bélletpillérét. Valószínűleg a restauráláskor módosították kissé e díszítményt, eredetileg a bécsújhelyi mintázat is olyan lehetett, mint amilyen a horpácsi töredéken, továbbá a tullni karner kapuján látható.

145 A két templom más részletein is találhatók egymással megfeleltethető megoldások. A bécsújhelyi dóm főhajójának nyugati szakaszában az északi fal pilléreit olyan díszítésű fejezetcsoportok koronázzák, mint amilyen a sopronhorpácsi szentélynégyszög falából kibontott gyámkő-fejezet (335.263. kat.sz., 223, 225. kép). További rokon vonás, hogy a bécsújhelyi templomon is megtalálható a golyós díszítés, illetve a mellékhajókban a horpácsi apszis diadalívének megfelelő félnyolcszögű falpillérek állnak, amikről elszedett csúcsívek indulnak, a horpácsi megoldástól annyiban különbözve, hogy itt vállpárkány is közbe van iktatva. Ezeken túl a bécsújhelyi dóm mellékhajóinak egyes boltszakaszaiban nemcsak a hevederek, hanem az átlósbordák is egyszerű élszedettek, ugyanúgy, mint a sopronhorpácsi egykori mellékhajó boltozatánál, amely a szentélynégyszög boltozatával egy időben készülhetett. A bécsújhelyi kapcsolat tehát az építkezés második szakaszában is megmaradt Sopronhorpácson, amikor a jáki már nem mutatható ki. A már említett tullni karner északi diadalívpillér fejezete a sopronhorpácsi állatfejes-indás diadalívpillér fejezetnek a jakinál kissé távolabbi párhuzama, az ülőfülkék keretezésében a Horpácson alkalmazott bimbó-motívumok is előfordulnak. További ausztriai emlékeket is figyelembe kell venni a Horpácson megjelenő ornamentika vizsgálatakor. A zwettli ciszterci kolostor kerengőjének oszlopfői között több olyan szerepel, amelyek a hazai fejezetplasztikában eléggé társtalan horpácsi karzatalj-fejezetekkel mutatnak rokonságot. Előfordulnak Zwettlben sima sávból kinövő karéjos levelekkel