Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)
A sopronhorpácsi plébániatemplom - V. Építéstörténet
A gótikus sekrestye alapfalából emelték ki egy kúttal összeillő töredékeit. (335.95. kat.sz.; 271-276. kép) A gömbszegment alakú tál három oldalán vízköpő fejekkel van kialakítva. A negyedik oldalon, szögletesen font szalagdíszbe van rejtve egy a többinél kisebb átmérőjű és lejjebb levő furat. A vízköpők közül két ember fej-alakú épen maradt meg, a harmadik letörött, talán oroszlánfej volt, sörényének maradványa látható. Az egyik fej diadémként viseli azt a furatos szalagot, amely a karzattartó pillérek közül négynek a fejezeteit zárja le. A medence közepén furat található a felfelé menő víz számára. A kút alépítményéhez tartozhatott egy kis töredék (335.211. kat.sz., 270. kép), valamint egy attikai profilú lábazattöredék is, amely 45-50 cm átmérőjű oszlophoz tartozott. (335. 34. kat.sz. 182, 185. kép) Talplemez helyett az alsó párnának megfelelő hengeres talapzata van. Profilja megegyezik a déli kapu töredékei kapcsán említett lábazatokéval. (335.32, 33, 286. kat.sz., 180, 181, 184. kép) V. ÉPÍTÉSTÖRTÉNET Dümmerling Ödön kéziratos tanulmányában részletesebben megindokolja a Műemlékvédelemben megjelent építéstörténeti hipotézisét. Közli Nováki Gyula kronológiáját, amely az 1957-ben végzett ásatás eredményein alapult: ,,1. Első templom a mai hajó helyén épült, keleti végén a diadalívhez csatlakozó félköríves apszissal, nyugati irányban pedig a mai kapu belső kezdetéig való kiterjedéssel. 2. Felépítik a hajó melletti déli mellékhajót, kissé nyomott, félköríves apszissal, s kiépítik a főhajó nyugati nagy díszkapuját. 3. Felépítik a mai szentélyt, amit később átalakítanak. 4. Kiépítik a déli mellékhajó folytatását a szentély mellett, elbontva az előző mellékapszist, a helyén egyenes falú osztást építenek a déli mellékhajóba." 91 Ezt követően ismerteti azokat a megfigyeléseket - jórészt az 1958-as ásatás eredményeit -, amelyek nem teszik lehetővé, hogy ilyen szerves fejlődést tételezzünk fel. (120. kép) 1. Dümmerling szerint a legkorábbi az a félköríves apszis, amelyiknek alapozása 1958-ban került elő a szentélyben, az apszis diadalívétől nyugatra hozzá kapcsolódó diadalív-alapozással. Úgy gondolta, hogy ehhez az apszishoz a jelenlegi szentélynégyszög területére eső hajó tartozott. E hajó nyugati falának alapozásaként határozta meg a diadalívpillérek között feltárt falat. Felmenő falait teljesen eltüntették a későbbi építkezések. A szentélynégyszög falait Dümmerling későbbieknek tartja, mert kelet felé hosszabbak, és varrat illetve elválás nem látszik rajtuk. Dümmerling nem tartja elképzelhetőnek, hogy a feltárt apszis nyújtott szentélyként a jelenlegi hajóhoz készült volna. 92 2. A második - egészében új - épületet Dümmerling számára a diadalívnél előkerült apszis jelzi. Ennek felmenő falaiból megmaradt egy-két sor kváder, amik kívül láthatók is a szentélynégyszög falában. Az apszishoz tartozó hajó a kapu vonalában megfigyelt alapfal elválásig tartott. A déli fal az árkádok alatt feltárt alapozáson emelkedett, ami nem pillérek sávalapozása. Az északi fal a jelenlegi helyén állt, de Dümmerling
