Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - III. Az 1957-60. évi kutatás és helyreállítás előtt

ablak bélletére is. A kapuzat fölötti térrészt tehát karzatként használhatták az első barokk periódusban, s világítására az említett ablak szolgálhatott. Feltehetően a középkori karzat tere is kiterjedt a kapu fölé. A középkori viszonyokra a csigalépcső felett utal egy apró nyom: a nyugati falon - amelyet megbontottak a torony és a hozzá kapcsolódó támívek építésekor - előtűnik egy, a 18. század elejinél korábbi, szürkés vakolatréteg is. A hajót a szentélytől elválasztó diadalív pilléreinek közepe erősen kihasasodik. A diadalívpillérek sarkait háromnegyed oszlopok tagolják, melyeknél a pillérek lábazati és vállpárkánya golyvázott. A délit bimbós kehelyfejezetek ékesítik, az északi fejezeteteket hurkolódó indák borítják. A hajó felőlinek sarkain állatfejek találhatók, a szentély felőlin az indákat gyűrűk fogják át, itt a fejezet alsó, nyak-részét háromkaréjos levelek díszítik. (96-101. kép) A középkori diadalív elpusztult, a jelenlegi hevederív a templom barokk fiókos dongaboltozatával együtt készült.

72 A szentélynégyszög északi és déli külső falának lábazatában feltárt apsziskezdetek folytatása a szentélynégyszögben került elő. Több helyütt megvolt az apszis legalsó kősora, az alapfalat az északi oldalon egy sír vágta ketté, a déli oldalon részben ki volt szedve. A diadalívpillérek között összefüggő alapozást tártak fel, amely a rajta álló pillérekkel és az ezekhez csatlakozó apszissal egykorú. (102. kép) Az apszis északi sarkában Nováki Gyula öntött padló maradványát állapította meg.

73 (104-105. kép) A diadalívpillérek közötti alapozásnál mélyebben található, ezért inkább az alapozás fölötti olyan habarcsterítésként lehetne meghatározni, amely az alsó kvádersor feketőhabarcsaként is szolgált. A szentélynégyszög és a szentély fala a hajóval ellentétben csak kívül kváderfal, belül téglából épült. A szentélynégyszög déli fala teljes egészében középkori falazat, melyben utólag két barokk ablakot nyitottak, és a fiókos dongaboltozat vállait kötötték bele. E fal keleti szélén a szemöldökgyámos kőkeretű, gótikus ajtó az egykori déli melléktérbe vezetett. (111.kép) Vele szemben az északi sekrestye barokk kőkeretes ajtaja nyílik, efölött a kegyúri oratórium nyílása. Az északi fal Dümmerling megállapítása szerint a délivel ellentétben sok átalakítást mutatott. A vakolat leverésekor láthatóvá vált egy elfalazott, négyzetes ablaknyílás a sekrestyeajtótól balra, a földszinten, ami az ajtóval közös teherhárító ív alá volt foglalva. A fal nyugati része, ahol a szószék ajtaja volt, középkori, a többi nyílás körüli falazat viszont - Dümmerling szerint - újkori. A két rész között a szószékajtó jobb felső sarkától ferdén lefelé húzódó, szabálytalan vonalú elválás volt megfigyelhető a falszerkezetben.

74 (106-107. kép) Az apszis diadalíve teljes egészében középkori. (112. kép) A pillérek, melyek itt is kihajlanak, félnyolcszög keresztmetszetűek. Lábazataiknál háromszögű síkokkal metsződnek vissza négyszögbe. Sima, gúlásan alakított fejezeteikről közvetlenül indul az elszedett csúcsív. A kétoldalt félkörívnek megfelelő hajlással induló ív folytatása szinte egyenes vonalú. A szentélynégyszög sarkaiban egy-egy sarokpillér kapcsolódik az apszis pilléreihez, a nyolcszög három oldalát mutató keresztmetszettel. Felettük a padlástérben a lefaragott sarokboltvállak láthatók. Közöttük az apszis íve felett lapos, hasított kövekből készült teherhárító ív emelkedik, ugyanilyen anyagból készült felfalazással. A hajó felőli oldalon az apszis ívének bal oldalán nagyobb, közelebbről meghatározhatatlan figurális festés került elő. Az ív bélletében vörös és lilás, középkori festést is feltártak, amely a helyreállítás során megsemmisült.

75 A restaurált falkép a boltozat felett nem folytatódik, de a kalapácsütésekkel megdurvított vakolat, amelyen elhelyez-