Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - III. Az 1957-60. évi kutatás és helyreállítás előtt

lasztotta el. A vékony, szenes réteg a szabadon álló összetett pillérnél a lábazat talplemeze alatt 25 cm-rel húzódott.

64 A kapu melletti karzatalji oszlopnyalábok egy korábbi nyugati zárófal alapozásán állnak, az ezen megfigyelhető kiugrások talán arra utalnak, hogy az első tervben is szerepelt egy három boltszakaszos karzat.

65 A feltárt pillérek közül különösen a déli és az északi árkádot tartó pillérnyalábokat súlyosan megcsonkította a barokk karzat beépítése, a többiek viszonylag épségben maradtak. A karzat boltozatát tartó oszlopnyalábok keresztmetszete a hevederek irányában egy vastagabb hengeres féloszlopból, ezekhez szorosan csatlakozóan az átlós irányokban három-három karcsú élkörte keresztmetszetű oszlopból áll, amelyeket mély homorulatok választanak el egymástól. Ez utóbbiak hasonló hármas csoportokban jelennek meg minden boltozatvállat tartó támasz esetében, amelyek közül a középső tag az átlós bordának, a két oldalsó a falíveknek felel meg. A déli és északi árkádpillér keleti oldalán a hajó felé nem volt átlós oszlopnyaláb, ezen az oldalon a pillérek sík felületűek voltak, a sarkokon hengertaggal. Az északnyugati sarokban csupán a három karcsú oszlopból álló nyaláb található, ide heveder nem támaszkodott, csak átlós borda-, és falívek. Az oszlopnyalábok lábazatai attikai profillal folyamatosan kapcsolódnak egymáshoz. A nyugati falhoz kapcsolódók lábazatai 10 cm-rel magasabban vannak, mint a keleti oldalon az árkádok két végét tartó összetett támaszoké. (66. kép) Az oszlopnyalábok elemei olyan szorosan simulnak egymáshoz, hogy a fejezetek teljesen egymásba metsződnek. A kapu melletti északi fejezetcsoport kehely fejezetekből áll, itt a középső féloszlophoz kétoldalt csatlakozó három-három elemnek közös abakusza van. A többi fejezetcsoportot abakuszok helyett a fejezetek testét követő, furatokkal gyöngysoros pántot imitáló szalag zárja le. A kapu melletti déli csoport is ilyen típusú, de itt a vállpárkány alatti felület elpusztult, és nem állapítható meg biztosan a szalag léte. A fejezetek felett pálcákkal közrefogott homorulatból álló vállpárkány helyezkedik el, amely sokszög alaprajzzal fogja egybe az oszlopnyalábok tagjait. A kapu melletti északi fejezetcsoportot bimbós kehelyfejezetek alkotják, a levelekhez néhol karéjos levelek simulnak. (81-82. kép) A fejezetcsoportok többségét bimbóban végződő, sűrűn erezett levelek és egymás felé forduló, hasonlóan képzett félpalmetták borítják. (76-77, 79-80, 83. kép) Az északkeleti fejezetcsoporton a leegyszerűsített levélsorok előtt két farkával összefonódó sárkány töredéke látható. (84-85. kép) A kapu melletti déli fejezetcsoport bal oldalán is látható egy több fejezetre kiterjedő, a leveleknél jobban kiugró díszítmény nyoma. Lehet, hogy itt is egy figurális faragvány volt. (79. kép) A vállpárkányok felett megmaradtak a sarkantyútagos bordaindítások kisebbnagyobb töredékei. A kapu melletti boltvállakat nem lehetett feltárni, mert az azokat magukba záró faltestek tartják a barokk torony keleti oldalát.

66 Fent, a barokk karzat északi és déli oldalán a helyreállítás előtt is láthatók voltak a sarkantyútagos profilú, félköríves falívek. A helyreállításkor a nyugati falban fennmaradt íveket is kibontották. Az északi, keskeny boltszakasz nyugati, csúcsíves falíve alacsonyabban záródik, mint a szomszédos északi falon lévő félköríves, ebből emelkedő záradékvonalú boltsüvegekre lehet következtetni. Másrészt ez a szélső falív még keskenyebb, mint ahogy azt a támaszköz meghatározza, a kapu felőli indítása a vállpárkány t a falsík mellett egyszerűbb tagozassál kiegészítő elemre támaszkodik. (82. kép) Ha figyelembe vesszük a szemben levő, szabadon álló támasz alapozásának ellenkező irányba eltolt helyzetét, akkor csak jelentős mértékben torzult boltmezőt rekonstruálhatunk. Az északi oldal