Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - III. Az 1957-60. évi kutatás és helyreállítás előtt

kező árkádelfalazásban is. Dümmerling megfigyelése szerint külső felük a főhajó felé nézett. Tárcsás üvegezésükből is előkerült néhány töredék. Az ablakbélletekben a fehér festést sárga sáv keretezte.

47 A karzatablak keretének jobb felső részénél egy félköríves záródású, rézsűs bélletű, téglából falazott kisebb ablaknyílás került elő, amelynek záradéka a padlástérben a boltozat felett látható.

48 (44. kép) A hajó keleti végénél az utolsó árkád félnyolcszögű pillére hozzáépült egy kiugró falpillérhez. A feltárás során ennek legalsó kősoránál rézsűs lábazat mutatkozott, amely a nyugati oldalra is befordult, a félnyolcszögű pillér mögé.

49 (48. kép) Dümmerling Ödön megfigyelése szerint a félnyolcszögű pillér mögött is folytatódik e falpillér síkja. A falpillér keleti oldalán a falsík nagyjából a barokk ablakok magasságában kisebb kiugrással folytatódik felfelé. Innentől a fal téglából van, sarokarmírozó kváderkövekkel. (41-43. kép) Az árkádok pillérei alatt folyamatos alapozás húzódott, amely nem sávalapozás, hanem egy korábbi periódus déli homlokzata számára készült, és nyugat felé rövidebb a mai templomnál. Kiugrások vannak rajta, amelyekből az egykori vagy tervezett faltagolásra lehet következtetni. Az összetett pillérnél egy széles kiugrás kapura utal, mellette két kisebb lizénákra. További két lizéna nyomai az alapozás sarkain levő kiugrások. Az alapfalban a karzatra vezető ajtótól jobbra elválás mutatkozott. Az ettől nyugatra folytatódó, 20-30 cm-rel mélyebb alapozás későbbi, a mellékhajó nyugati és déli homlokzatának alapozásával együtt készült. A mellékapszis feltárt alapfala belül egyenes volt, külső vonala pedig szegmentíves. Délkeleti sarka hiányzott, mert egy sírt vágtak bele. A diadalív vonalában egy a későbbi, de még középkori periódusból származó, téglából készült zárófal maradványát találták.

50 (10, 47-49. kép) A nyugati szakaszban, a karzatajtó előtt egy L-alakú, 50 cm széles falat tártak fel, amely másodlagosan felhasznált kövekből készült (főként a sarkantyútagos boltozat elemeiből), és a többihez képest mély alapozású volt. A fal nekiépült az egykori mellékhajó nyugati falának. Feltehetően az 1740-es években, a mellékhajó bontását követően készült az ajtó elé egy szélfogó. (46. kép) A szentélynégyszög déli falának nyugati szélén az ásatáskor egy apsziskezdet alsó kvádersorai kerültek elő, ettől keletebbre pedig faragott kő falpadka.

51 (50. kép) A szentélynégyszög déli homlokzata teljes magasságában kváderkőből van, és fent két olyan román kori ablakot tártak fel benne, amelyeket a mai ereszpárkány vág ketté. A bal oldalinak külső rézsűs bélletét pálca, homorulat és beljebb kis oszlop keretezi. Az egy kőből faragott könyöklő jobb oldalán profilmegállítás illetve lábazat van, baloldalt a tagozatok egyszerűen lefutnak a rézsűre. Ennek a nyílásnak az elfalazásából három boltválltöredék (335.97-335.99. kat.sz.), egy fél- és egy negyednyolcszögű kőlap és egy „kisebb román kori lombdíszű fejezet" került elő.

52 (53. kép) A jobb oldali ablak sima rézsűvel bír. A vakolat leverése után a homlokzat keleti szélén egy ajtónyílás vált láthatóvá, melynek bent, a szentély négyszög felől kőkerete van, külső keretét a kváderfalból utólag alakították ki sarokgyámos szemöldökkel. Elfalazásából többek között egy tárcsás zárókő került elő, amelyhez hat hegyesszögű élszedésű borda csatlakozott. (335-230. kat.sz.)

53 (54. kép) Az alsó, újkori ablakok magasságában olyan csúcsíves boltszakaszok lenyomatai voltak megfigyelhetők, amelyeket utólag véstek a kváderfalba. (42. kép) A nyugati sarokban egy konzolos boltváll került elő in situ a borda indításával.

54 A helyreállítás során a levéldíszes, csonka konzol fölé további elszedett bordatöredéke-