Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - III. Az 1957-60. évi kutatás és helyreállítás előtt

Rézsűs, de szintén lépcsőzött talapzat fölött helyezkednek el a bélletoszlopok igen lepusztult, sarokleveles attikai lábazatainak talplemezei. A bélletpillérek sarkai, a szemben levőkkel páronként megegyezően, pálcákkal szegélyezett homorulatokkal, alul sarkantyús visszametszéssel, fent az oszlopfejezetekhez kapcsolódóan levéldísszel alakítottak. Belülről a negyedik bélletpillér sarkát egy széles, lapos homorulat vágja le, amelyet egymás fölött sorakozó, kihajló akantuszlevelek töltenek ki. Az oszlopok szintén páronként egyforma díszítésűek. A külső és kívülről az ötödik oszloppár kötélszerűen csavart. A külsőkön a domború tagozatokra karéjos féllevelek simulnak. Kívülről a harmadik és hatodik oszloppáron hegyesszögben futnak össze az oszloptörzset borító pálcák és homorulatok, cikcakk-mintát adva. Kívülről a második oszloppár csavartan, a negyedik függőlegesen kannelurázott, a homorulatokat levelek díszítik. A szárkő melletti, belső oszloppárat álló ötkaréjos levelek borítják. Az oszlopfők kehely formájú, korinthoszi jellegű fejezetek, melyeken a levélcsúcsok bimbós formában hajlanak ki. A levelek az északi oldalon - a legbelsőt kivéve két sorban helyezkednek el, egymás fölött átlósan elfordított elrendezésben. A déli oldalon csak a külső két oszlopfőn vannak két sorban kihajló levelek. A többin az alsók - az északi belsőhöz hasonlóan - lapos dombormű-szerűek.

41 A fejezetek fölött egyszerű, homorulatból és lemezből képzett, és a béllet lépcsőzését követő vállpárkány húzódik. Az ívbéllet tagozása megfelel az alsó bélletzóna tagozásának, de a hengeres tagok közül csak a belső kettő van díszítve. A timpanon töredékei a helyreállításkor kerültek elő. A domborművet egy háromkaréjos ablak kialakításakor csonkították meg, kétoldalt három-három angyal töredéke maradt meg. Középen minden bizonnyal a trónoló Krisztus alakja helyezkedett el. (17-20. kép) Az eredeti szemöldökkő és a szárkövek nincsenek meg, a jelenlegiek az 1957-60. évi helyreállításkor készültek. A nyugati homlokzaton a kváderfalazat a kapuív záradéka alatt véget ér és tégla-kő vegyes falazattal folytatódik. A kapuzat fölött a helyreállítás előtt egy ovális ablak nyílott, melyet a helyreállításkor elfalaztak, és helyébe egy kis, keskeny ablakot alakítottak ki. A barokk torony falazatának vizsgálatánál megállapították, hogy az alsó toronyemelet építésekor az elbontott középkori épületrészek kőanyagát másodlagosan falazóanyagként felhasználták. A helyreállítás során ezekből többet kibontottak, de a falszerkezetben még jelenleg is sok látható belőlük a belső illetve a padlástér felőli falakban. A déli homlokzat a helyreállítás előtt négy szakaszra tagolódott: a kapuépítmény oldala, a hajó, a szentélynégyszög, végül a szentélyzáródás. A kapuépítmény déli falában elhelyezkedő, karzatra vezető csigalépcső belső kváderfelületében megmaradtak az elpusztult lépcső nyomai. A helyreállítás előtt használt falépcső alól in situ az alsó három lépcsőfok került elő, és több töredék volt az itteni feltöltésben, amelyeket kiegészítve visszaépítettek. (335.259-262. kat.sz.)

42 A lépcső ajtajánál a retesz helyét egy levésett féloszloptöredékkel foltozták be valamikor az újkorban (335-239. kat.sz.). Az ajtó a homlokzaton téglával nagyrészt kiegészített kváderfalban nyílik. A karzatszint magasságában a fal síkja visszaugrik. A felső szinten a lépcső karzatra érkezését egy kis, szegmentíves ablak világítja meg, ami felett Dümmerling Ödön egy nagyobb korábbi, szintén szegmentíves nyílást tárt fel. (37-38. kép) Az előkerült alapfalnak megfelelően a kváderfal nyugati szélén a déli oldalépítmény falának lefaragott illetve foltozott csonkja volt felismerhető. Ez a lefaragás az ajtó fölött boltozatlenyomatként folytató-