Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)
A sopronhorpácsi plébániatemplom - Bevezetés
A SOPRONHORPÁCSI PLÉBÁNIATEMPLOM BEVEZETÉS A 13. századi sopronhorpácsi prépostsági templomot csonkán őrizte meg századunkunkra a barokk kori helyreállítás. 1957-60 között korszerű műemléki helyreállításra került sor Dümmerling Ödön vezetésével. A helyreállítást megelőző ásatást Nováki Gyula végezte a soproni Liszt Ferenc Múzeum munkatársaként. 1 A falszerkezetek kutatását Dümmerling Ödön folytatta. A művezetés kapcsán a vakolatleverések, falbontások során feltáruló apró részleteket is megvizsgálta, és megfigyeléseit rajzokkal illusztrált részletes jelentésekben rögzítette. 2 Ezekben írta le Szakái Ernő észrevételeit is, aki a kőfaragványok restaurálását végezte. A templomkertben 1960-ban kiállításszerű kőtár épült, ami példamutató megoldása volt a kőfaragványok helyszínen történő megőrzésének. Jelen kötet célja e töredékek publikálása a Lapidarium Hungaricum keretében, mivel azonban a templom feltárásának eredményeit a kutatók részletesen mindeddig nem közölték, a bevezető tanulmányban ezek ismertetésére is ki kellett térnünk. 3 A három kutató megfigyeléseinek ismertetésén túl kísérletet teszünk az építéstörténet rekonstruálására is. Az épületen található számos szabálytalanság miatt azonban nem sikerült egyértelműen elkülöníteni a stílusa alapján a 13. század második negyedére datálható építkezés különböző fázisait. Továbbá nem tudunk magyarázatot adni a szokatlan építészeti megoldásokra sem. A tanulmány első formájában művészettörténeti szakdolgozatként készült az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A munka során nem csupán a kőtárban kiállított 178 db kőfaragványt dolgoztuk fel, hanem további kutatásokat is végeztünk a padlástéri barokk falakban másodlagos helyzetben levő darabok felderítésére. Ezek közül felvettük a leltárba mindazokat, amelyeken valamilyen tagozat figyelhető meg. A jelentősebb faragványokból sikerült néhányat teljesen kibontani a Lapidarium Hungaricum-program keretében, és ezzel a kőtár anyagát is gazdagítani. Hálás köszönettel tartozom szerkesztőmnek, Horler Miklósnak és lektoromnak, Tóth Sándornak. Továbbá Dávid Ferencnek, Búzás Gergelynek és Lővei Pálnak, akik szintén szívesen osztották meg velem számos megfigyelésüket és következtetésüket. Köszönettel tartozom Nováki Gyulának a feltárásokról szóló jelentéseinek rendelkezésemre bocsájtásáért, illetve Erdész Ferenc esperes plébánosnak munkám támogatásáért.
