Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - VI. A palota pusztulása - VII. Összefoglalás - Jegyzetek

132. Holl Imre: Négysaroktornyos szabályos várak a középkorban. AÉ 111 (1984) 211-212. 133. Legalábbis a külső homlokzatának földszintjét és emeletét áttörő nagy ablakok elég kevéssé emlékeztetnek egy vár nyílásrendszerére. 134. Ferenczy Károly: A diósgyőri várrom építészeti restaurálása és műemlékvédelme. MMv IX. Bp. 1984. 163-249.; 138-139. kép 135. Gerevich 1966. 147.; 201. kép. 136. Gerevich 1958 több példányt is közöl. 137. Tata keltezéséről a legújabban: B. Szathmári Sarolta: Tata, a vár Zsigmond-kori épülete. MZskat 1987. II. 191-194. A vár építkezést 1397-1409 közé teszi. Említést tesz a DK-i traktus ,,2 negatív profilos egyszerű ablakáéról és ,,2 gyámköves ajtajáéról is. Szintén ilyen a lábazatképzése az alsó kápolna in situ kapukeretének is. 138. MZskat 1987. II. 131-132. (É.3., Nagy Emese közlése). 139. Gerevich 1966. 44, 45. kép. 140. Gerevich 1958. 22-23. kép.; Gerevich 1966. 402/1, 405/1,2. kép. 141. Gerevich 1966. 277-278. Az 1350-1360-as évekre való datálásra az alapot elsősorban egy 1366-os búcsúengedélynek - amely I. Lajos palotájában újonnan alapított kápolnáról szól - a budai várkápolnára való értelmezése (Kumorovitz 1963.), továbbá a kápolna egyszerű, hornyolt, „grafikus" profilú ablakainak a várpalota többi grafikus stílusú nyíláskeretével való kapcsolatba hozása szolgáltatta. A kápolna ablakainak egyszerű hornyolt profilú megoldása azonban a késő gótikában olyan általános forma, hogy még stíluskör megállapítása sem alkalmas. A kápolna 1366-os keltezését pedig nemrégiben Érszegi Géza cáfolta ,,A Friss-palota és a 15. századi nagytermek Magyarországon" című 1989. május 30-án a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett konferencián elhangzott előadásában, amelyben bizonyította, hogy az 1366-os búcsúengedély nem a budai palotakápolnára vonatkozik. (Érszegi Géza: A Nagy Lajos kori királyi kápolna kérdéséhez. In: Castrum Bene 2. 1991 - kiadás alatt.) 142. Nagy Emese: Buda, a királyi vár. MZskat 1987. II. 119. 143. Gerevich 1958. 10, 11, 27. kép. 144. Lásd a 138. jegyzetet. 145. Gerevich László szerint az „ablakok feltehetőleg a kápolnához D-ről csatlakozó dísztermet világították meg" (Gerevich 1958. 500., 9. j.). Tehát lelőhelyük valahol a K-i falszorosban volt? 146. Az árkádsor két végén jól látható, hogy az ívek mellé utólag illesztették be a Mátyás-kori boltozat két vállkövét. A két szélső pilléren is megfigyelhető az utólagosan bevésett boltváll helyének újkori befalazása. Az árkádsor bal szélső íve pontosan egy befalazott, szemöldökgyámos ajtó fölött indul. Ez statikailag valóban elég bizonytalan megoldás, de azt, hogy utólagos-e az ív az ajtóhoz képest, csak falkutatás dönthetné el. Amennyiben az ív az ajtó elfalazásával bizonyulna egykorúnak, akkor is legfeljebb csak egy második Zsigmond-kori építési fázis alkotásának kellene tartanunk az emeleti árkádsort, mert a vár története alapján ilyen jellegű építkezést a Zsigmond- és a késő Mátyás-kor közti időszakban aligha feltételezhetünk (B. Szatmári Sarolta: Tata története a honfoglalástól 1526-ig. In: Tata története I. Szer. : Bíró Endre. Tata é. n. 143-144.; 92. j.). 147. E műhely igen sokszínű lehetett: művészetében kimutathatóak például francia és Rajnavidéki elemek is. 148. Buda és Pozsony szoros kapcsolata ma már szinte közhely a művészettörténet-írásban, legutóbb Marosi Ernő elemezte: MMTö 2. 1987. I. 573. A pozsonyi váron jónéhány elem, így a külső homlokzat emeleti ablakai, az udvari erkély mellvédjének mérműve közvetlen analógiákkal bír az ulmi városházán, illetve a dómon. Ezeket jól magyarázza ulmi építészek írott forrásokkal is igazolható pozsonyi szereplése (MMTö 2. 1987. I. 565.).