Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)
A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - V. A palota harmadik építési korszaka - 4. A harmadik periódus kőfaragványainak művészeti kapcsolatai
ványokon kőfaragó mesterjegyet egyáltalán nem, és elhelyező jelet is csak kevés esetben találtuk, addig a kerengőbordák a kőfaragójelek mindkét fajtájával tele vannak (132-133. kép), ami mindenképpen eltérő gyakorlatra vall. 217 A palotában dolgozó kőfaragók közül egynéhány valószínűleg már az építkezés befejezése után elszegődött a fellegvár munkáihoz. Az itt található ajtókeretek, grafikus és körtetagos profilú keresztosztós ablakok 218 (138. kép), egy könyöklőgyám a palota hasonló tagozatainak megfelelői. A várban még Henszlmann Imre által talált két - Mátyás és Beatrix címerével díszített - zárókő 219 , illetve a hozzájuk tartozó bordák 220 profilja pontosan egyezik a palota Ny-i szárnyán lévő nagyterem bordaprofiljával. (300.d. kép) VI. A PALOTA PUSZTULÁSA A visegrádi palota Mátyás halála után sem vált elhagyatottá: II. Ulászló 1510 körül felújíttatta a szomszédban álló ferences kolostort 221 , ami nyilván összefügg a palota további használatával. II. Lajos 1523. szept. 1-én visegrádi kúriájában adott ki oklevelet. 222 Szapolyai János még 1539-ben is itt tartotta udvarát. 223 Közvetlenül ezt megelőzően sor került a palota rendbehozatalára, kijavítására: egyes részleteket néhol átmeszeltek, javították a tetőket, a helyiségek padlóit, rendbetették az udvarokat. 224 Akkor érték talán az első sérülések az épületeket, amikor Leonard Fels 1540-ben az alsóvárat ostromolta. 225 Ez után vihették be a Herkules-kút összetört tálját az egyik terembe, ahol majd csak Schulek János fog rátalálni (31. kép): a kijavítására már nem volt idő, mert 1544-ben a törökök megszállták Visegrádot. 226 A palota ezután lassan pusztulásnak indult: a tetőzetek leégése után a nyíláskeretek kiestek, a falak leomlottak. Szándékos pusztításnak azonban alig van nyoma, a törökök mindössze a kápolna tabernákulumát verték szét, a szobrait csonkították meg. A 16. század második felétől az utazók már csak romokat láttak a palota helyén. 227 E romok még 1737 körül is magasan álltak 228 , sőt 1755-ben is felismerhetőek voltak. 229 A 18. század közepe után a birtokos királyi kamara falut telepített a törökkorban elnéptelenedett középkori város helyére. A romok elhordása ekkor indult meg, bár a palota falai még 1817-ben is láthatóak voltak. 230 Az É-i palotarészeket maga az uradalom használta fel 231 : rendezték a terepet, a fogadóudvar É-i részét feltöltötték. Ekkor bonthatták le a kerengő földszintjének talán még álló falait, ezért van ma a folyosó ablakkereteiből olyan feltűnően kevés kőfaragvány. Elhordták az ÉK-i palota Ny-i szárnyának omladékait is, helyükre gazdasági épületeket emeltek. A palota többi része még rosszabbul járt. A 18-19. század folyamán a romok között szabályos kőbányászás folyt. Elsősorban a faragott köveket keresték, és ezeket nemcsak a falun belül használták fel építkezéseken, de a Dunán bárkákkal jóval messzebbre is elszállították. Egy ilyen rakományból kerülhetett a Dunába Kisoroszinál a kápolna Mátyás címeres reneszánsz gyámköve. 232 A visegrádiakkal teljesen - még anyagát tekintve is - megegyező, reneszánsz oszlopfőt találtak a budai Szentháromság utca 7-ben, ez szintén Visegrádról kerülhetett ide az újkorban. 233 A Visegrádi Madonna talán a palota egyetlen kőfaragványa, amely, ha eredeti helyéről eltávolítva is, de műtárgyként élte túl a palota romjainak újkori elpusztítását. 234
