Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - V. A palota harmadik építési korszaka - 1. A harmadik periódusú együttes rekonstrukciója

Esetleg számolni lehet ilyen esetekben a visegrádi balusztrád példakép szerepével is. A visegrádi balusztrád rekonstrukciójánál Balogh Jolán elképzelését már csak azért sem vethetjük el, mert jobb megoldás nincsen: a korlátpárkány-töredékek között egy sem maradt fenn, amely oszlopszékeknek megfelelően golyvázódna, viszont egyszerű sarokdarabok előkerültek, ha tehát téglából falazott oszlopszékeket is rekonstruálunk, ezek is csak 18 cm szélesek lehetnének - vagyis az oszlopoknál keskenyebbek. A tégla kiképzést azonban az oszlopszék teherhordó funkciója valószínűtlenné teszi, márpedig erre a célra megfelelő kőfaragványok a díszudvar leletei között egyedül a vörös márvány törpepillérek voltak. E pillérek azonban egy másik korlátnak is a részeit képezték, fennmaradt ugyanis egy olyan, a másik négy sarokelemhez hasonló darab, amelynek L alakban beforduló szára helyén simára faragott illesztési felület van. E pillér nyilvánvalóan egy záró elem lehetett. Ilyen elhelyezés természetesen elképzelhetetlen a loggia korlátja esetében, de előfordulhat pl. a díszudvarból a kerengőben felvezető lépcső nyílását övező korlátnál. Az emeleti loggia koronázópárkányát egy sajátosan alakított, háromtagú párkányként lehet rekonstruálni. A díszudvarról előkerültek olyan párkány töredékei, amelyek között van 90-os belső sarokelem is. (272, 306. b. kép) A kis kiülésű profilt homorlat és lemez képezi, felül pedig homorú víz vezetővel zárul. Ezután azonban egy fordított syma következik. A párkány felső felületén, a syma-profil szélétől mindössze 2-3 cm-rel beljebb, egymástól 22 cm-es távolságra, 3x3 cm-es csaplyukak sorakoznak. Ezek szerint a következő réteg egy legfeljebb 9 cm vastag kőlemez lehetett - a párkány fríze. A loggia oszlopai okvetlenül íves gádorfalat hordtak, egy egyenes gerendázat ugyanis túl alacsony lett volna, és a loggia belső falán lévő, az emeleti termeket megvilágító, nagy, háromosztatú ablakok nem fértek volna el.

194 E nagy ablakok töredékei a díszudvarról kerültek elő. Három különböző profillal készültek. Az egyik típusból, amely a többinél valamivel nagyobb méretű volt, két példány (243, 285, 290.a, 337, 341-351. kép), a másik típusból szintén kettő (244, 286, 290.b, 352-359. kép), míg a harmadikból legalább három példány volt. (245, 287, 360-362. kép) A nagyobb ablakok alighanem a Ny-i szárny nagytermét világították meg az udvar felől. Ezek az ablakok jobb minőségű mészkőből készültek, és könyöklőkonzolaik is valamelyest eltértek a többitől. Épületek kifestéséről is vannak adataink. A díszudvari kerengőt és a loggia oszlopait, a nyíláskeretek profilját, illetve körülöttük egy 8-10 cm-es sávot rózsaszínre színezték.

195 A díszudvari balusztrád párkányai vörös festést kaptak.A külső falsíkokon a nyers vakolatra vörössel 91x46 cm-es kváderosztást festettek.

196 (17. kép) A kápolna mérműveinek középtengelyét vörös csík hangsúlyozta. A kápolnabelsőben egyes tagozatokat sárgára festettek, és előkerült néhány, a hajó K-i faláról származó, geometrikus festésű vakolatdarab is.

197 A sekrestye és az ÉK-i palota Ny-i szárnyában lévő „trónterem" boltozati bordáit rózsaszínűre festették, a teremből nyíló zárt erkély egyik bordáján pedig, a fehér meszelésen a bordára merőleges vörös csík maradt meg. (394. kép) 2. A KŐFARAGVÁNYOK A harmadik periódus idején az andezittufa helyett a hárshegyi homokkövet használták leggyakrabban a faragványokhoz. Mellette főleg a különféle mészköveket kedvelték: elsősorban a könnyen faragható durva mészkövet. Néhol keményebb mészkövet is hasz-