Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - II. Kutatástörténet - 2. 1948-1989

1949- ben az ásatás vezetését Dercsényi Dezső és Héjj Miklós vette át. D-ről megkezdték a kápolna és a sziklafal közti terület feltárását és folytatták a kápolnaterasz megtisztítását. (42,44. kép) Megkutatták a teraszon keresztülhúzódó és a kápolnától D-re talált csatornákat. (41. kép) Ekkor kezdtek hozzá az É-i kis sziklaudvar feltárásához.

34 Ez az udvar eredetileg kőbányászás során alakult ki, majd a palotaépítkezés befejezése után szeméttel, építési és pusztulási törmelékkel fokozatosan feltöltötték. A rétegsort a palota 16. századi pusztulásának tetőcserép-rétege és a hegyoldalról lemosódott, több méter vastag földtömeg zárta le. Az udvar leletekben gazdag rétegei sokat elárulnak a palota történetéről. Ám a rétegeknek a falakhoz való viszonyáról az ásatási dokumentáció metszetrajzai és leírásai alapján sem sokat tudunk meg, legalábbis a Mátyás-kor előtti periódusok tekintetében, így végső soron a rétegsor értelmezése meglehetősen bizonytalan.

35 1949-ben az E-i külső udvar Ny-i részén megkezdték a lépcsőrendszer kutatását. A palota K-i teremsorában is végeztek hitelesítő ásatást, itt egy korábbi periódus nyomait találták meg.

36 (49. kép) 1950- ben folytatták a kápolna környékének kutatását (37-38. kép), felmérés és fényképezés után felszedték a kápolna téglapadlóját. Folytatták az É-i külső lépcsőrendszer feltárását, és így rábukkantak az ÉNy-i palota alatt átvezető folyosó É-i ajtajára. A folyosó feltárása után kijutottak az alsó fogadóudvarra. Közben É felől elkezdték az ÉK-i palota Ny-i szárnyának feltárását. Itt a humusz alatt 30 cm-es mélységben terrazzo padlóra bukkantak, és megtalálták az épület Ny-i kettőzött homlokzati falát. (46. kép) Ebben az évben kezdtek hozzá a D-i palota feltárásához.

37 Az év végén Gerő László elkészítette a palotaegyüttes feltárt részeinek építészeti felmérését. 1951- ben a D-i palota munkálatai mellett a kápolnateraszon feltárták a sekrestyét, (40. kép), folytatták a környék kitisztítását, és egy 2 m széles kutatóárkot nyitottak a kápolna hossztengelyében. Dolgoztak az É-i sziklaudvarban, és az É-i alsó udvaron a lépcsőrendszerhez kapcsolódó támfalat és egy „vízhajtó szerkezetet" tártak fel. Az alsó fogadóudvar kutatása is továbbhaladt. Innen igen jelentős kőfaragvány anyag került elő. (45. kép) Hozzákezdtek az ÉK-i palota D-i szárnya alatti nagy-pince 19. században részben betemetett előterének feltárásához.

38 A jelentős ásatások mellett megindult a romterület helyreállítása. Lux Kálmán tervei szerint, Gerő László irányítása mellett, téglából felépítették a kerengő K-i szárnyát, amelynek boltozatát Szakái Ernő rekonstruálta.

39 A díszudvar körüli helyiségek falait, és a kápolnát egységesen téglával egészítették ki.

40 (78. kép) 1952-ben befejezték a rekonstrukciós munkákat, a kerengő K-i szárnya fölé elhelyezték a baluszteres korlátot. (79. kép) Szeptember 22-e és december 25-e között mindenütt folytatták az előző évi ásatásokat, és ezek mellett a díszudvaron újabb kutatásba fogtak. A kerengő D-i szárnyában a nagy-pincét kísérő, újkori támfal visszabontott csonkja alatt középkori falalapozást tártak fel. (47—48. kép) A fal kapcsolatainak teljes megvizsgálására az időjárás rosszra fordulása miatt már nem volt idő. Szétbontották a Herkules-kút alapozását, ahonnan a sok, nagyrészt a 14. századi, nyolcszögű kútházhoz tartozó kőfaragvány mellett egy andezittufa csigalépcsőfok (53. kép), egy ciszterna kávakövei, fiále-töredék, valamint a kerengőboltozat bordája (54. kép) és egy baluszter-töredék (55. kép) is előkerült. Újra feltárták a fürdőt, és folytatták a palota vízvezeték-rendszerének a vizsgálatát.

41 (50-52. kép) 1953-ban a kápolnaterasz feltárását befejezték, de a kápolna és a sziklafal között még mindig maradt föld. (43. kép) Az ÉK-i palota Ny-i homlokzati falának III-as számú