Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

ben a kőnek csak azok a részei vannak eltakarva, melyek eredetileg is a falban rejlettek, de az egyes darabok szerkezeti rendeltetésének, más darabokkal való kapcsolatának későbbi tanulmányozása így lehetetlenné válik s ez téves meghatározások és következtetések forrásává válhat. A kiállítások legigénytelenebb és tudományos szempontból legkevésbé értékelhető módja, amikor a kövek esetleges módon vannak földre, padkára, pillérekre egymás mellé rakva, ami sem esztétikai, sem tanulmányi szempontból nem megnyugtató. Az utóbbi évtizedekben megvalósult kőkiállítások tapasztalatai alapján kívánatos volna a kőtárak kiállítástechnikai és módszertani kérdéseit múzeumi és műemléki szakemberek részvételével közösen megvitatni és a további gyakorlat számára a helyes irányelveket megfogalmazni. Végül meg kell említeni a korábban létesült kiállítások egy részének lassú leromlását, karbantartás hiányában elhanyagolt állapotát, ami egyes esetekben a kőtár lomtárrá degradálódására és a kőanyag állagromlására is vezet. Ugyancsak fel kell figyelnünk a régi kőkiállítások egy részének megszűnési folyamatára is, ami az amúgyis kevés kiállítóhely mellett azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az új kőtárak létesítése ellenére az országos helyzet nem fog javulni, sőt még a szinten tartást sem fogjuk tudni biztosítani. Ilyen az utóbbi egy-másfél évtizedben megszűnt kőkiállítások a már említett budapesti Halászbástya-kőtár és a pécsi Dómkőtár — az ország első ilyen intézményei —, a jáki templom anyaga a szombathelyi múzeumban, az esztergomi vár 1938-ban létesült kőtárai, a veszprémi tűztorony melletti kőkiállítás és a budavári Mária Magdolna templom oldalkápolnáiban elhelyezett kőtár. Ezek közül a pécsi és az esztergomi kiállítás átmeneti szétbontása műszaki szükségszerűség volt, de pótlásuk máig sem biztosított és a többivel együtt anyaguk bizonytalan időre raktárba kényszerült. Külön súlyosbító körülmény, hogy a budapesti Halászbástya kőtár és a Magdolna torony kultúrpolitikai érdekektől független üzleti érdekek áldozata lett. Míg a kiállítások az országos anyagnak csupán 10 %-át érintik, addig sokkal rosszabb a helyzete annak a 90 %-nak, amely különböző raktárakban van elhelyezve. A magyarországi kőtöredékek raktározási helyzete rendkívül súlyosnak tekinthető, amennyiben állagvédelmi szempontból hosszabb távon megnyugtató körülmények között csupán. 20 330 db az országos anyag 33 %-a, ideiglenesen elfogadható körülmények között 24 847 db az országos anyag 41 %-a megoldatlan körülmények között 15 615 db az országos anyag 26 %-a van. összességében tehát 40 462 db-nak, a teljes anyag 67 %-ának a tárolási körülményei nem megnyugtatóak, ezek közül a teljes anyag 26 %-ának helyzete közvetlenül veszélyeztetett: nagy részük szabad ég alatt, ömlesztve, zsúfoltan, őrizetlenül és gondozatlanul, vagy műszakilag használhatatlan tárolóhelyeken, melyek nedvesek, beáznak, zárhatatlanok és amelyeket részben lomtárnak használnak. A rendetlenség, lomtárral való keveredés sajnos még az ideiglenesen elfogadható raktároknál is elő-