Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

fogja jelenteni. Ennek a munkának a sorrendjét elvileg építészettörténeti szempontok alapján kellene meghatározni és elsősorban a nagyobb művészeti központok anyagával kezdeni. A gyűjtemények tárolási helyzete azonban ennek következetes megvalósítását nem teszi lehetővé, ezért elsősorban azoknál a lelet csoportoknál kell kezdenünk a munkát, amelyek tanulmányozás szempontjából leginkább hozzáférhetők. Végül vannak egyes leletegyüttesek, melyek leltározottság, felmérés, fényképezés szempontjából — egyéb munkák kapcsán - oly mértékben előkészített állapotban vannak, hogy viszonylag rövid idő alatt kiadás alá rendezhetők, így ésszerű ezeket mielőbb közreadni. A következő három év alatt, 1990-ig a LAPIDARIUM HUNGARICUM sorozat további 4—5 számának megjelenésére lehet számítani. A kutatási program további szervezése és irányítása számára igen nagy segítséget jelentene, ha az egyes gyűjtemények helyzetében, tárolásában beállott bármilyen változásról, valamint a leltározásra, felmérésre, fényképezésre, feldolgozásra vonatkozó helyi kezdeményezésekről minden esetben tájékoztatást kapnánk. Hasonlóképpen köszönettel veszünk minden olyan közlést, amely akár a jelenlegi helyzetkép adatainak kiegészítésére, ill. korrigálására, akár új, itt nem szereplő lelőhelyekre vonatkozik. (Cím: Országos Műemléki Felügyelőség — Lapidarium Hungaricum szerkesztősége. Budapest, Postafiók 6. 1250.) A most meginduló munkát - elsősorban a magyar medievisztika területén — hasonló jelentőségűnek véljük, mint a Mezey László (1918—1984) által megindított kódex-töredék kutatásokat. Amint középkori irodalmi és zenei műveltségünk anyagát súlyosan megtizedelték történelmünk viszontagságai, hasonló mértékben pusztultak el középkori építészetünk és képzőművészetünk tárgyi emlékei is. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, hogy elsősorban az ország középső részének művészeti központjai dőltek romba, amelyek meghatározó szerepet töltöttek be a művészet fejlődésében. Ezek maradványainak feltárása és megismerése nélkül nem lehet reális képünk a középkori művészetünkről, hasonlóképpen, mint ahogy kódextöredékeink feltárása és tanulmányozása segíthet középkori művelődésünk történetének fehér foltjait új tudományos eredményekkel kitölteni. Hogy milyen horderejű értékek rejtőzhetnek még a felszín alatt, arra legjobb példa a véletlen folytán napvilágra került budavári szoborlelet nemzetközi jelentőségű anyaga. Arra pedig, hogy mi várható a módszeres kutató és feldolgozó munka eredményeként^ választ adnak az utóbbi évtizedek műemlékhelyreállításai kapcsán felfedezett építészeti összefüggések például Visegrádon, Siklóson, Simontornyán, Dömösön, Pácinban, Szerencsen, Máréváron, vagy pusztán tudományos tanulmányok nyomán a margitszigeti Szt. Margit síremlék, a balatonfelvidéki reneszánsz építészet, a buda-nyéki királyi villa vagy az esztergomi Bakócz kápolna oltára esetében.

2 Bár a kőtöredékanyag kor szerinti megoszlását tekintve elsősorban a középkorkutatás számára rejt nagy lehetőségeket, rá kell mutatnunk, hogy az utóbbi időben az újkori - így barokk és klasszicista — építészet és épületszobrászat területén is rohamosan szaporodnak a töredékek. A helyzetkép olyan nagy jelentőségű emlékek pusztuló maradványaira világított rá, mint a fertődi Esterházy kastély és kertachitektúrája, vagy Casagrande épületszobrászati oeuvrejének jelentős része. Az ismert kőtöredékek száma a tíz év előtti 38 ezerről 61 ezerre emelkedett, a 115 tárolóhely 400-ra. Ezek a számok világosan kifejezik az ügy és az előttünk álló