Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

Horler Miklós MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI TÖREDÉKEINEK HELYZETKÉPE BEVEZETŐ Ezzel a kötettel új sorozatot indítunk útjára: a magyarországi építészeti töredékek teljes anyagának közreadását célzó corpust, a LAPIDARIUM HUNGARICUM-ot. A vállalkozás gondolatát 1974-ben vetettük fel az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságában, amely első lépésként a magyarországi kőtöredékek hozzávetőleges helyzetfelmérését határozta el. A jórészt levelezés útján összegyűjtött hézagos adatok alapján elkészült helyzetképet 1976-ban adtuk közre az Építés-Építészettudomány VIII. kötetében.

1 Ez az első felmérés 115 helyen összesen mintegy 38 000 db. kőtöredék helyzetéről adott vázlatos beszámolót, amelyhez csatlakozóan megkíséreltük a további teendőkre vonatkozó javaslatot is megfogalmazni. A javaslatok 1. pontjában a következők szerepeltek: , Mindenekelőtt be kellene fejezni a lelőhelyekre vonatkozó adatok összegyűjtését és ki kellene egészíteni a hiányosan vagy nem egyértelműen beérkezett adatokat. Ennek végeredményeképp minden egyes lelőhelyről a kérdőív szempontjainak megfelelő egységes adatlapot kellene készíteni. E munkával párhuzamosan valamennyi lelőhelyen helyszíni szemlét kellene tartani az adatok ellenőrzése és a műszaki körülmények pontosabb megállapítása végett. Erre a feladatra célszerű fiatal építészekből, ül. művészettörténészek-, régészek-, muzeológusokból álló munkacsoportot szervezni, akik ezt egységes irányítás mellett viszonylag rövid időn belül el tudnák végezni." A javaslatok 4. pontja a következőképpen szólt: „Az egységes leíró lelt árrendszer alapján meg kellene kezdeni az egyes gyűjtemények, ill. leletcsoportok leltározását és a leltárak folyamatos publikálását a szakterület valamelyik folyóirata vagy évkönyve útján. A további kutató és feldolgozó munka szempontjából igen nagyjelentőségű volna, ha a gyűjtemények anyagát legalább leíró lajstrom formájában fokozatosan közre lehetne adni. Megfontolandó volna egy külön kiadványsorozat indítása is LAPIDARIUM HUNGARICUM címmel, amely az egyes összefüggő leletanyagok leíró lajstromát, egy kisebb összefoglaló tanulmányt és a jellemző darabok illusztrációit tartalmazná azonos rendszerben." Az azóta eltelt több mint tíz év alatt számos kísérlet és kezdeményezés történt