Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Feld István: Bodrogolaszi román kori temploma

Ferenc és Ausztriai Johanna 1565. évi firenzei esküvőjén, ahol maga a festő is jelen volt - azonban még nem sikerült adatokkal alátámasztania.

9 Az általános történeti körülmények mindenesetre kevéssé valószínűsítik ezt az elképzelést. Bár a mohácsi csatát követő első évtizedekben még nem érték a vidéket török támadások, de Olaszit is végigpusztították 1566-ban a János Zsigmond segítségére érkezett tatár seregek. Nem kizárt, hogy a plébániatemplom is leégett. A falu azután hamarosan újjátelepült, később számos részbirtokosáról tudósítanak bennünket a források. Kisebb megszakításokkal a terebesi pálosok is megtartották itteni javaikat, melyeket a 17. századtól már az újhelyi pálos rendházhoz számítanak. Bizonyára a pálosoknak köszönhető a templom barokk átalakítása is az 1739. évi pestisjárványt követően. Ekkor az épület új berendezést is kapott, erről azonban már csak az az összeírás tanúskodik, amely abból az alkalomból készült, hogy 1786-ban II. József feloszlatta a pálos rendet. 1808-ban Lónyai Gábor ungi főispán kapta meg a volt pálos birtokokat, s családja lett a község utolsó jelentős földesura.

10 Tudomásunk szerint ezt követően a legjelentősebb átalakításra 1878-ban került sor, minden bizonnyal azzal kapcsolatban, hogy a Bodrog áradása alámosta a szentély és a hajó falainak déli csatlakozási pontját és itt jelentős falszakaszokat teljesen újjá kellett építeni. 1901-ben a torony égett le - ezt követően kerülhetett felhasználásra a Vini-kép a lépcsőfeljáró padozatában és ezután készült el az 1970-es évek középéig megvolt toronysisak is.

11 Kisebb javítások és tatarozások után utoljára 1957-ben festették ki a templombelsőt.

12 Bizonyára a gyökeres 18-19. századi átépítésekkel magyarázható, hogy az épület építészeti értékeire csak igen későn figyeltek fel, műemlékké nyilvánítására is csupán 1964-ben került sor. Helyreállítását - amelyet néhány szerkezeti probléma, így elsősorban a torony kváderfalának meglazulása is szükségessé tett - azután hamarosan tervbe vette az akkori Országos Műemléki Felügyelőség. A munka építésztervezője kezdetben Ferenczy Károly volt, tőle e feladatot Erdei Ferenc vette át, és ő készítette el a végső kiviteli terveket is. A helyreállításhoz kapcsolódó kutatások vezetésére Lukács Zsuzsa művészettörténész kapott megbízást, aki 1978-1979-ben előbb Dankó Katalin,

13 majd László Csaba régészekkel, illetve e sorok írójával dolgozott együtt. A munkacsoport nem csupán az épület minél teljesebb falkutatását igyekezett elvégezni - részben a már folyó kivitelezési munkákkal párhuzamosan, nem mindig ideálisnak mondható körülmények között - de részleges ásatásra is lehetősége volt, ami a templombelsőben a műemléki helyreállításokat megelőző feltárásoknál ez idő tájt nagyrészt általánosan elfogadott módon, elsősorban egy hosszanti