Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Balázsik Tamás: A balatoncsicsói Szent Balázs-templomrom kutatása

földből. Keleti irányban pedig a sziklába ütköztek, amely a korai hajó nyugati zárófalának belső vonaláig húzódik. A zöldessárga, bolygatatlan altalajt 130 cm-es mélységben érték el.

12 Az 1970-1971-es kutatási jelentés szerint a szentélyben kötőanyag nélkül, de szabályosan összerakott, 1,15 m x 90 cm-es, bazaltból és mészkőből épített oltárt találtak, terrazzo alapozással.

13 Ebből mára semmi sem maradt, a szentélyt a felső lépcsőfok rétegvastagságában kövek és fekete, erdei talaj töltötte ki. Belőle 26 mm vastag, (tető)cserépdarabok, 60 mm vastag tégladarab és vörös anyagú, érdes felületű edény 4 mm-es falvastagságú töredéke került elő. A kripta szellőzőcsatornájának elhelyezésére kialakítandó árok ásásakor megfigyeltük, hogy a területén, a fekete, laza szerkezetű talaj alatt köves, agyagos, barnás, kötött talaj van, amelyben fekete anyagú kerámia egyszerű profilú peremtöredékét találtuk. A szentélylépcsők közül a felülről számított második a hajó teljes szélességét átfogta. Ehhez nyugatról szintén a hajó teljes szélességét átfogó kőlapréteg csatlakozik egy lépcsőfoknyival alacsonyabb szinten. Az 1970-1971es kutatási jelentés fénykép-dokumentációja szerint erre az alsó kőlaprétegre egy lépcsőfoknyi rétegvastagságú kőlapsort fektettek az északkeleti sarokban, ahol az ásató szerint a szószék volt. Az alsó kőlapréteg-sortól nyugatra egy lépcsőfoknyival mélyebb szinten további kőlapréteg található a hajó délkeleti sarkánál. Ez alatt, valamint a beszakadt kripta boltválla és a hajófalak közötti szögletekben törtköves talaj van. Mivel a kriptaajtó szárelemeinek és a kripta keleti falában elhelyezett egyik kőnek, valamint a hajó sarokkvádereinek és a karzat maradványaként azonosított pillérek lábazatainak - a későbbi építkezések során már nem használt - kőanyaga azonos, a kripta feltehetően egy 1. kép. A templom alapfalai a kitisztítás után, 2001