Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje
A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje Sarkadi Márton Az építészeti rajz, szemben az inkább művészettörténeti műfajnak tekintett leírással, nem rangsorol a látvány leképezése közben, mellérendelő jelleggel közöl az adott pillanatban lényegtelennek és lényegesnek tekintett részleteket, a valóság másának létrehozásából fakadó természetességgel. A rajz nem a szelektív, hanem a totális információközléshez közelít. A leírás készítésénél már a különböző témák említésének sorrendje is befolyásoló erejű, a látvány teljességének közlése pedig lehetetlen, vagy legalábbis céltalan. Egy jó megfigyeléseken alapuló felmérési rajz sok olyan részletet tartalmazhat, amelyek csak később, a tárgy sokszor véletlenszerű átalakulásainak következtében, és az alkotó szándékaitól függetlenül nyerik el jelentőségüket. Ilyen, alapos és bizonyosan még sok meglepetést tartogató felmérés Giovanni Morando Visconti 1711-ben Gyulafehérvárról készített rajza 1 (1. kép), amely tulajdonképpen a várost és környékét ábrázoló térkép, szélein a várdombot átszelő metszetrajzokkal. Az egyes épületeket, köztük a székesegyházat is kitűnő részletességgel ábrázolja, ennek igazolására hadd álljon itt egy rövid fejtegetés: Egy Entz Géza által idézett forrás szerint a ma álló sekrestyét Demeter Márton nagyprépost emeltette 1728-ban. 2 (2. kép) A szerző megjegyzi, hogy keleti falának alsó részén egy korábbi épület alapfalai tűnnek elő. 3 Felhívja a figyelmet arra is, hogy Visconti 1711-ben készült várostérképe ezen a helyen már jelöl egy építményt, amely még nem lehet a Demeter prépost által építtetett sekrestye, tehát valószínűleg annak reformáció előtti időből származó elődjét mutatja. 4 Adatokkal alá nem támasztva, a 16. század első felére teszi ennek építését, amikor több bővítés is történt a székesegyházon. Elfogadja azt a nézetet, amely szerint eredetileg a déli mellékhajó két keleti szakaszához csatlakozó, hagyományosan régi sekrestyének 5 nevezett épületrész szolgált sekrestyeként, 6 nem oldva fel azt az ellentmondást, hogy a déli mellékhajóval egybenyitott tér nehezen elégítheti ki ezt a funkciót. Említésre méltó továbbá, hogy az idézett történeti források egyikében sem szerepel a régi sekrestye név, sőt, az általa erre az épületrészre vonatkoztatott 1719-es oklevélben 7 a „Mindenszentek oltáránál levő kápolnában" megjelölést olvashatjuk.
