Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Váliné Pogány Jolán: A kódexmásoló szerzetesek alázatos buzgalmával”. Tipity János felmérései az KÖH Tervtárában

hogy megfelelő szaktudás nélkül is mennyire jól adják vissza rajzai a plasztikai hatásokat. A rajzok (metszetek kivételével) a nagyítást általában nem viselik el, torzulnak, a vonalak eldurvulnak. Tipity rajzai, bár elég vastag tollal készültek - valószínűleg a kovácsoltvas munkák műfajából adódóan, és a jó rajzoknak köszönhetően - két, háromszoros nagyítást is elviselnek. A kovácsoltvas-művesség a szecesszió elmúltával válságba került, igazán a régi fényét - nem lebecsülve evvel Bieber Károly vagy Lehoczky János munkásságát - azóta sem tudta visszaszerezni. A legtöbb napjainkban készülő munka régebbi stílusirányzatok utánzása. A gipsz épületszobrászmunka viszont beteges burjánzásnak indult, sajnálatos módon ízléstelen és meglehetősen feltűnő módon csúfítva a városképet. Rendkívül tiszteletreméltó az a törekvés, amellyel külső bíztatás nélkül, belső vágy, alkotóerő által hajtva kezdte járni a jelenlegi s egykori országot - több mint 98 településen dolgozott -, még idős korában is lankadatlan szorgalommal gyűjtve és megörökítve ezeket az emlékeket. Tipity János egyéniségét a 19. századi Műemlékek Országos Bizottsága kültagjaihoz lehetne hasonlítani, amennyiben megfelelő előképzettség nélkül, csupán az ügyszeretet által vezérelve végezte önként magára rótt feladatát. Ahogyan önéletrajzában írta, igen hamar szenvedélyévé vált a szép műlakatos munkák felkutatása és lerajzolása. Méltán elmondható róla, hogy a tehetséget a körülmények nem tudják sohasem teljesen elnyomni, valamilyen módon, de előbb vagy utóbb 4. kép. Miskolc, Mindszenti temető, Bárány Gyuláné sírjának mécstartó lámpája, 1983