Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Csejdy Júlia: Eleve kudarcra ítélve? Emlékmű és műemlék – modern plasztika történeti városrészben

hiszen még a középkori bazilika régészeti feltárásai sem fejeződtek be, illetve a Nemzeti Emlékhely tervezett kialakítása is csak koncepcionális fázisban van.

17 A szobrász és a szakértők közösen választották ki az új helyszínt, szintén Székesfehérvár történelmi belvárosában. A Fő utca 6. sz. alatt található egykori jezsuita kolostor északi tűzfalán,

18 illetve az épület és a hozzá csatlakozó ház által határolt kis terecskén helyezték el Melocco Miklós kompozícióját. (4. kép) A tűzfalat bolgár mészkő burkolattal borították, a térbe helyezett tört „gótikus" ívrendszer, és a figurák is mészkőből készültek. 1990-re, a felavatásra a Mátyás alakját a középpontba helyező murália és annak építészeti kerete, illetve a Szókratész és a Homo Faber szobrok készültek el. A műemlékvédelmi hatóság írta elő, hogy a tűzfalon meglévő barokk keretelésű vakablakokat be kell építeni a kompozícióba, ami az amúgy sem egyszerű ikonográfiái programot még inkább bonyolítja. Az architekturális elemek stílusa - Melocco műleírása szerint - „naivan, gótikusán reneszánsz, mint a Mátyás-korabeli reneszánsz." Nem érdemes hosszabban arra kitérni, hogy ez a stílus meghatározás a legkevésbé sem illik a ránk maradt Mátyás-kori királyi építkezések reneszánsz fa rag ványaira, elég legyen ennek bizonyítására egy rövid idézet Balogh Jolántól: „a budai palota jelentőségét az mutatja, hogy Mátyás közvetlenül Firenzéből plántálta át a reneszánsz elveket és formákat, építkezései a toszkán formanyelv fejlődésével is lépést tartottak".

19 Az emlékmű szinte leghangsúlyosabb eleme a Mátyás-szobor posztamenséül szolgáló, stilizált reneszánsz elemekből építkező kandalló. Annak ellenére, hogy a megvalósult emlékművön a pillérkötegek és bordaprofilok kevéssé idézik a késő gótikát, inkább a szobrász által jól ismert zsámbéki templomot, azt gondolhatnánk, hogy az emlékmű architektúrája a gótika és reneszánsz Mátyás kori egymás mellett létezésének illusztrálására szolgál. A megtört ívek egyszerre utalhatnak a mátyási életmű töredékességére, elpusztított középkori műemlékeinkre, vagy akár az emlékmű állítás anakronisztikus gesztusára, elkerülhetetlen torzó-jellegére. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a művész nem törekedett történeti hűségre, ezt mutatják a stilizált, korhoz nem köthető lábazatok és fejezetek és egyéb építészeti részletek. Minden csak illúzió, utalás: az építészettörténeti korszakokból való válogatás és a torzítás, a motívumok szabad átformálása igazi posztmodern gesztus, tökéletesen együttlélegzik a korszellemmel, a megelőző évtized építészetének főáramával. Melocco alkotására is alkalmazhatjuk Albrecht Wellmer meghatározását, mely szerint a posztmodern az építészet nyelvi dimenziójának újra felfedezése, úgynevezett kontextualizmus, amely