Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Borossay Katalin: A kecskeméti városi mozgószínház és Mende Valér

tanácsülés arról is, hogy elfogadja Eckert társvállalkozónak és feltételül szabja Fenyőnek és neki, hogy „a mozgóképház építését még ez évben megkezdik és legkésőbb jövő évi május végéig befejezik." Ifj. Ecker József temesvári műépítész és „kiváló kinematográf-szakember"

12 két temesvári mozinak az engedélyese és legalább az egyiknek - az Apollónak - a tervezője is volt. Más építkezéséről is van adat: Wälder Gyula tervei alapján 1911-1912-ben építette fel a Magyar Királyi Posta Temesvári Kerületi Igazgatóságában a resicabányai községi kincstári postaházat.

13 A temesvári Apolló-Színházát egy („a") mozis szaklapban ismertető cikk szerzője a feltétlen csodálat hangján szól ifj. Eckerről.

14 A leírás egy-egy félmondatban méltatja a mozi külső („a budapesti Vígszínházra emlékeztető") és belső („kellemes benyomást keltő, barátságos") építészeti kialakítását, s a továbbiakban inkább azzal foglalkozik, hogy Ecker „páratlan szakavatottságát dicséri", hogy 100.000 koronából fel tudta építeni a 900 férőhelyes mozit, valamint hogy az épületet tűz ellen szinte túlbiztosította: a nézőtérről 11 széles kijárat vezet a szabadba. Ha megnézzük a mellékelt fotókat (külső és belső összkép), valamint alaprajzot, igazat kell adnunk a szerzőnek: Ecker egy hatalmas, minden bizonnyal rentábilis hodályt épített, rendes ülésekkel a nézőtér hátsó felén az I. és II. osztályú közönség részére, fapadokkal a nézőtér elülső felén a III. és IV. osztályú közönség részére, földszinti és emeleti hátsó- és oldalpáholyokkal. Az Apolló 1908-ban nyílt, a tervező-építő-engedélyes Ecker a várostól öt évre kapta meg a működtetési jogot, amit az öt év lejártával a város - annak ellenére, hogy Ecker kérte a jog meghosszabbítását - annak rendje és módja szerint vissza is vett tőle, saját kezelésébe véve a mozit (pontosabban a mozikat, azaz mindkét temesvári mozit).

15 Eckert ez nyilván érzékenyen érintette - másrészről viszont az egyik mozi idő előtti átadásával Temesvártól kb. 40.000 koronát kapván, jelentős tőkével rendelkezett. Valószínűleg nem véletlenül indult már 1912-ben - talán előrelátásból is - a kecskeméti mozi pályázatán. Már első körben is szerette volna diktálni a feltételeket („nevezett újabb kikötéseket tesz és [...] a kikötött 5000 korona bánatpénzt nem tette le"), de akkor még nem sikerült. A kivárást választotta - és nem csalódott. A kecskeméti mozihoz készített tervei - ahogy Fenyő is írta beadványában az épület külsejét nem változtatták meg: gyakorlatilag átmásolta Mende 1912. november 28-i főhomlokzati tervét, azzal az egy különbséggel, hogy a merész obeliszkeket konvencionális, füzérdíszes kővázákkal váltotta ki. Feltehető, hogy Mende Rákóczi úti homlokzati rajzával, ami nincs meg, hasonlóképpen jártéi, s akkor az Eckertől fennmaradt Rákóczi úti homlokzati rajzot elfogadhatjuk Men-