Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Győr Attila: Az Óbudai Gázgyár tisztviselőtelepének építéstörténete

adtak kifejezést. Csupán Kájlinger Mihály, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöke ütött meg más hangot: véleménye szerint „fölösleges munkát végzett Weiss igazgató, amikor azon épületeket is megtervezte, amelyek nem kizárólag üzemi célokat szolgálnak, s amelyek magával a gázüzemmel közvetlen kapcsolatban nem állanak, mint pl. a munkásjóléti építmények, kezelési épületek, gazdasági épületek, lakóházak. Távol áll ugyan tőle, hogy az erről készített tervek felett bármi módon is bírálatot gyakoroljon, de mint a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnökének hangsúlyoznia kell, miszerint nem talál okot arra, hogy ezeket az építményeket külföldi építészekkel terveztessék meg, miért is ajánlja, hogy a főváros tanácsa kerestessék meg, készíttessen magyar építészekkel új terveket és ezen épületek jelen tervezetei ne képezzék megbeszélés és elbírálás tárgyát." Weiss védekezése ellenére „a bizottság egyhangúlag elhatározza, hogy a kérdéses épületek Kájlinger Mihály indítványa értelmében a további tárgyalás alól kivétetnek", csupán költségelőirányzati tételeit veszik figyelembe a gázgyár jövedelmezőségének számításainál.

24 Mindezek alapján Heltai megállapítja: „a nem tulajdonképen [sic!] üzemi célokra szolgáló épületek tervei a szakértő bizottság megállapodásának megfelelően nem tekinthetők végleg elfogadottaknak. Megfontolás tárgyává lesz teendő, ne írjunk-e ki ezek terveinek beszerzésére pályázatot."

25 Weiss és Kájlinger viadala ezzel még nem ért véget. Április 26-án Weiss előadást tartott a Magyar Mérnök- és Építész Egylet „egyetemes szakülésén", mely előadás kivonata az Egylet Heti Értesítőjének július 17-i számában jelent meg.

26 Az Értesítő következő, még ugyanazon az oldalon kezdődő közleményét Felterjesztés a kereskedelmi miniszter úrhoz hazai új gyáraink építkezéseinél hazai tervezők alkalmazása ügyében címmel Kájlinger Mihály, az Egylet elnöke írta, bírva az Egylet választmányának június 24-én tartott ülésén kinyilvánított egyetértését. Felterjesztésében Kájlinger miniszteri intézkedést sürget arra, hogy a magyar építészek jogi úton és a gyakorlatban is előnyt élvezhessenek külföldi versenytársaik ellenében. A levél végén felsorol 13 újonnan, külföldi mérnökök által tervezett gyárat, ám a listán, meglepő módon, az óbudai gázgyár nem szerepel. A külföldi konkurensen aratott friss győzelem öröme azonban érződik az utolsó bekezdésből, szinte egyértelműen utalva a gázgyári szakbizottság döntésére: „Meg kell még jegyeznünk, hogy a gyárépítés rendszerint csaknem egyenlő összegű egyéb magasépítkezéssel: úgymint igazgatósági épületek, tisztviselő lakások és munkásházak építésével kapcsolatos, mely munkák par excellence művészi és gyakorlati felfogást igényeinekés fenti esetekben szintén ki vannak szolgáltatva a külföldi tervezőknek."

27