Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Velladics Márta: A Templomi Felszerelések Letéti Hivatala (1782-1787 - 1802-1824)

a bevezetésére szolgáló rovat. A fóleltárkönyv rekonstrukciója szempontjából azonban felmerül a kérdés - a rendelkezésre álló források alapján nem egyértelmű -, hogy Schwester milyen módon vezette ezeket az adatokat. Tersztyanszky az 1785-ös jegyzőkönyv végén a fóleltárkönyv kapcsán bizonyos módosításokat javasolt. Többek között úgy vélte, s ezt megfelelő indokokkal alá is támasztotta, nem elég a tárgyakat a felhasználás szempontjából két csoportra osztani, további kategóriák bevezetésére lenne szükség.

57 Az előbbi megjegyzést és az addigi előírásokat figyelembe véve Bodo újra osztályozta a tárgyakat, s az addigi kettő helyett hét kategóriát állított fel: 1. szétosztandó (vertheilend); 2. eladandó (verausserend); 3. pénzverde (Münz-Amt); 4. árverés (Licitation); 5. használhatatlan (unbrauchbar); 6. meghatározhatatlan (unbestimmt); 7. az érsek úrnak (Sr. Eminenz). Szétosztandó (1. csoport) maradt továbbra is minden 50 Fl-ot meg nem haladó értékű, az új és szegény egyházaknak átadható darab. Az eladandók (2. csoport) közé kerültek az 50 Fl-nál drágább, egyházi használatra szánt tárgyak. A bécsi pénzverdébe szállíttatta Bodo a lerakatban leválasztott nemesfémet (3. csoport), míg árverésen (3. csoport) kívánta az összegyűjtött, leválasztott és osztályozott gyöngyöket, drágaköveket (4. csoport). Tersztyanszky meghatározása alapján használhatatlannak (5. csoport) minősítette azokat a darabokat, melyek önmagukban egyházi használatra már nem, de hiányos tételek kipótlására még alkalmasak voltak. A fenti öt csoportba besorolhatatlanok kerültek a „meghatározhatatlan" (6. csoport) kategóriába, végül a raktárban maradt ereklyéket Batthyány József hercegprímásnak adta át (7. csoport).

58 Tersztyanszky és Schwester minden igyekezete ellenére az általuk összeállított inventárium nem teljes, mert az első kategóriába tartozó tételek közül 8-at és a Michna grófnő, született Freyin Dustigne de la Tournelle

59 által szétosztásra a lerakatnak ajándékozott 32 miseruhát, valaminta másodikcsoportból 36 tételt meg,

60 illetve bizonyos tételeket újra kellett becsültetni.

61 Ezek becsérték nélkül szerepelnek a jegyzékben. Bodo nemcsak ezeket, hanem valamennyi tárgyat újraértékeltette.

62 Ekkor alakult ki az a mesteremberekből álló csoport, amely - attól függetlenül, hogy a biztosok a helyszínen már felértékeltették a kegytárgyakat - az elkövetkező években folyamatosan ellenőrizte és újrabecsülte a beérkező egyházi felszerelést.

63 Közülük kettőt kell kiemelnem, Johann Mathias Reth ezüstművest (Silberarbeither) és Franz Kutlwascher szabómestert (Schneidermeister). Ők voltak azok, akik minden szállítmánynál ott voltak, és foglalkozásuknak megfelelően az összes fémtárgy, illetve textília átment a kezükön. Valószínűleg nemcsak mesterségük okán kérte fel őket Bodo erre a munkára,