Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
Velladics Márta: A Templomi Felszerelések Letéti Hivatala (1782-1787 - 1802-1824)
és megfelelő elismervény mellett átadta az illetékes püspöknek. 47 A dekrétum nyomatékosan felhívta a delegált hivatalnokok figyelmét, hogy a még fellelhető nemesfém kegytárgyak felett az országos hatóság rendelkezik, azokat kötelesek a központi lerakatba küldeni. Csak rézből, illetve aranyozott rézből készült felszerelést kaphattak az egyházi elöljárók, illetve maradhatott a helyszínen. Ha az egykori kolostori templomban csak kiemelt értékű kegyszereket hagytak hátra a felszámolást végző biztosok, azokat egyszerűen le kellett cserélni. Önálló rendeletek jelentek meg az ereklyék, ereklyetartók felhasználásáról. 48 Az 1782. július 15-én kelt instrukció, valamint az 1782. augusztus 30-i leirat 49 értelmében a lerakatba került ereklyéket nem lehetett árverésre bocsátani, hanem azokat az értük jelentkező egyházi közösségek szabadon, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül elvihettek. Hasonlóan megkaphatták a relikvia rézből, illetve fából készült foglalatát, a nemesfém tartókat pedig becsült áron megvásárolhatták vagy egy hasonló értékű arany vagy ezüst templomi tárgygyal megválthatták. A rendelkezést a többi egyházi ötvöstárgyra is kiterjesztették. Ez utóbbi kitétel lényege, hogy - az 1782. májusi, fent leírt dekrétummal ellentétben - nemcsak nagyobb értékű darabokat lehetett olcsóbbra cserélni, hanem hasonló értékűvel is meg lehetett váltani a kiválasztott kegytárgya(ka)t. így a készpénzzel nem rendelkező plébániatemplomoknak is lehetőségük nyílt arra, hogy hiányos felszerelésüket kiegészítsék. Vélhetőleg nem sok vidéki egyháznak volt módja a drága foglalatok megvásárlására, azok általában a lerakatban maradtak. Az 1784. december 14-én kiadott kamarai utasítás 50 értelmében az arannyal vagy ezüsttel kivert, kövekkel és gyöngyökkel díszített ereklyetartók esetében a következőképpen kellett a tárgyak kezelésével megbízott hivatalnokoknak eljárniuk: a leválasztott aranyat és ezüstöt a bécsi pénzverdének adták át beolvasztásra; a drágaköveket és gyöngyöket, miután a legnagyobb óvatossággal eltávolították, szín, fajta (Gattung) és méret szerint 10 karátos csomagokba osztották; a gyöngyöket százasával felfűzték, s minden füzért pecséttel és árcédulával láttak el, így kerültek árverésre a későbbiekben. Azokat a köveket és gyöngyöket, melyek a foglalatból sérülés nélkül nem voltak kivehetők, nem nyilvános árverésen (bei privat Licitatíonen) értékesíthették. 51 A megmaradt ereklyéket az esztergomi érseknek adták át. A hitelességet igazoló okirattal - autentikummal - nem rendelkező, illetve elfekvő relikviákat az 1788. március 28-i rendelet értelmében megsemmisítették. 52
