Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Velladics Márta: A Templomi Felszerelések Letéti Hivatala (1782-1787 - 1802-1824)

1785-ben az Udvari Alapítványi Számvevőség (Stiftungs- und Städtische Buchhalterei) egy minden addiginál részletesebb, 54 pontból álló utasítást dolgozott ki a felszámolási biztosok számára.

9 Szempontunkból az instrukció 34. pontját emelném ki.

10 Ez a paragrafus tárgyalja a jelentős értékkel bíró ingóságoknak (Mobilien), felszerelési - arany, ezüst, ón, réz és lenvászon - tárgyaknak (Gerätschaften) az őrzését és kezelését. Az összeírás és becslés, valamint az ideiglenes istentisztelethez szükséges eszközök kiválogatása után - ezek nem lehettek a legdrágább darabok és a legforgalmasabb kegyhelyek esetében is legfeljebb két kehely a tartozékokkal, két cibórium, egy monstrancia, valamint a szükséges miseruhák maradhattak - a feleslegesnek ítélt tárgyakat a felsorolásban még nem említett ezüst gyertyatartókkal, lámpásokkal együtt az ekkor már Budán székelő Helytartótanács Egyházi Gazdasági Osztályának (Departamentum ecclesiasticum oeconomicum) adtákat.

11 Tehát, a fent idézett rendeletek alapján, a kiemelt értékek csoportjába tartoztak a nemesfémtárgyak, továbbá minden, a templom működése szempontjából fölöslegesnek ítélt felszerelés. Nem sorolták közéjük a berendezési tárgyakat (oltárok, szószék, padok stb.), részben, mert a templomok túlnyomó többsége plébániatemplomként működött tovább; részben, mert ezek szétszerelése és elszállítása túlontúl megterhelte volna a központi hivatalok költségvetését. A mégis feleslegessé vált berendezést - néhány kivételtől eltekintve - a helyszínen árverezték el, így a járulékos költségeket a vevő fizette. A Templomi Felszerelések Letéti Hivatalának története Az 1782-1784 között Pozsonyba szállított értékeket Schwester Flórián,

12 a Kamarai Számvevőség számtisztje és Máté Antal nyugdíjas kamarai írnok kezelte. Az Egyházi és Vallásalapi Ügyek Osztályának mutatókönyvei, valamint az 1783-1784-es év vonatkozó iratai

13 alapján úgy vélem, hogyebbena két-három évben igazán sok tranzakció nem bonyolódhatott. Egyrészt mivel az adott időszakban összesen 14 rendház bezárására került sor, másrészt a munka is lassan haladhatott, hogy csak egy okot említsek, az 1785. november 9-én, a központi raktár revízióját követően felvett jegyzőkönyv szerint a nyugdíjas írnok „sem olvashatóan írni, sem számolni nem tudott".

14 Vélhetőleg a Kamara Budára költözésének hírére kezdett komolyabb tevékenységbe a két tisztviselő. 1784. március 23-án átadták a bécsi pénzverdének a beolvasztásra ítélt darabokat. Véleményem szerint 1782-1785 között ez az egyetlen, 105 tételből