Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Velladics Márta: A Templomi Felszerelések Letéti Hivatala (1782-1787 - 1802-1824)

A Templomi Felszerelések Letéti Hivatala (1782-1787- 1802-1824)* Velladics Márta „Főtisztelendő Úr! A napokban hozzám intézett becses levelére válaszololag van szerencsém Fő Tisztelendő Úrral tudatni, hogy a kérdéses oltárka eredetéről semmi történeti adatokkal nem birok, a különféle mondák pedig, melyek azt majd Szt. Erzsébet, majd ismét Szt. Margitnak tulajdonítják a hitelesség jellegét nélkülözik, miről nem rég szakértők nyilatkozata szinte meggyőzött; de különben sem levén jelenleg kezeimnél, igen sajnálom, hogy Fő Tisztelendő Ur kivánatát nem teljesíthetem, ki egyébiránt vagyok egész tisztelettel Fő Tisztelendő Urnák kész szolgája Gróf Batthyány Arthur"

1 Az 1866 első hónapjaiban íródott levél címzettje Rómer Flóris, aki a fentemlített ereklyetartó-oltárról folytatott széles körű kutatást és ezzel összefüggésben levelezést ebben az időben. Eredményeit 1867-ben magyarul és németül is közzétette.

2 Az 1963 óta a New York-i Metropolitan Museum of Art tulajdonában lévő, vélhetőleg a 14. század első felében Angevin Erzsébetnek, Károly Róbert feleségének, Nagy Lajos anyjának készült, aranyozott ezüst kegytárgy a királynő ajándékaként kerülhetett az általa alapított óbudai klarissza kolostorba. 1541-ben az apácák értékeikkel Pozsonyba menekültek és csak 1714-ben tértek vissza Budára. Az 1782. január 26-án kiadott, a szemlélődő életmódot folytató rendeket feloszlató császári dekrétum a klarissza rendet is megszüntette.

3 1782. július 2-án készült el a rendház Pozsonyba, a Magyar Kamarához szállítandó, kiemelt értékeinek - köztük a házi oltárka - leltára.

4 Némethy Lajos szerint az ereklyetartót 1784. május 3-án a Kamara árverésre bocsátotta, így juthatott Batthyány József hercegprímás tulajdonába.

5 Fraknói Vilmos, a kegytárgynak a Batthyány családon belüli öröklésére alapozva úgy vélte, hogy nem a hercegprímás, hanem gróf Batthyány Ignác, egri kanonok, későbbi erdélyi püspök vásárolta meg az értékes darabot.

6