Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Koppány Tibor: A kismartoni uradalom szentmargitai kőfaragói a Dunántúl18-19. századi építkezésein

keői Gróff Zichy János Uram eö Nagyságával azon delineált Oltár megh Készittése végett [...] száz eötven Forintokba" a temetőkápolna részére. A szerződés aláírásában és az 1755-ben történt kifizetésekben „Johann Michael Walch Stein Metz maister zu Balota" néven szerepel." A Thomas Walch által faragott, korábbi Szent Flóriánszobor az 1747. évi püspöki egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint a város felső, északi részében volt egy lépcsőfokon álló oszlop tetején,

23 hasonlóképpen a ma is létező két ösküi szoboroszlophoz. Ez a szobor a 20. század közepén még állt az Árpád utcában, ahogyan az a város műemlékeit ismertető kötetben fényképen is látható.

24 Egylépcsős alapzaton állt a két ösküi oszlophoz hasonló, mind a négy oldalán lekerekített mezőjű oszlopszék, a mezőkben olvashatatlanra lekopott feliratokkal. Arról emelkedett a törzsén kerubfejekkel díszített törzsű, korinthoszi fejezetű oszlop, tetején Szent Flórián szobrával. (2. kép) Várpalotán eredetileg több ilyen szobor is állt, az 1950-es években azonban a plébániatemplom déli oldalán levő Nepomuki Szent János-szobor kivételével valamennyit lebontották. Az utóbbi eléggé szétfagyott állapotban, kihasasodó barokk talapzaton ma is áll, homlokoldalán alig olvasható, többsoros felirattal, a szobrot állíttató Zichy Mária nevével és 1733-as évszámmal. A köztéri szobrok közül egy Mária-, egy Szent Flórián- és egy Nepomuki Szent János-szobor, amelyek eredetileg a vár előtti, később a templom mellé áthelyezett Máriakúthoz tartoztak, a legújabb időkben a plébániatemplom kórusfeljárója alatt 2. kép. Várpalota, Szent Flórián-szobor, 1989