Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

D. Mezey Alice: Tempora mutanturet nos mutamur in illis? Eltakart falképek – Győr, Liszt Ferenc utca 19.

A kifestések datálása nem könnyű feladat. A levéltári adatok a falak dekorációját nagyon ritkán említik meg, jelen esetben még halvány utalást sem tartalmaztak. Ez a polgárházak esetében általánosnak mondható, hiszen családi levéltár többnyire nincs, sem a megbízó, sem a megbízott nem kiemelkedő személyiség. A kifestessél megbízott mester munkáját külön senki nem jegyezte fel, a céhes iratok is csak a legritkább esetben nyújtanak iránymutató támpontot. Az eltakart, roncsolt felületű, szakszerű feltárással megismerhető dekoratív kifestések különösképpen kiszolgáltatottak az épület felújításoknak. E tekintetben, a datálás kérdésében a falfeltárás, az építéstörténeti kutatás is kevés közvetlen támponttal szolgált. Analógiák alapján feltételezhetjük, hogy a 18. század elején emeletesre kiépített barokk lakóháznak nemcsak a közlekedő terei és kiszolgáló helyiségei, mint a konyha és a kamra, hanem a lakóhelyiségei is egyszerű fehér meszelést kaptak. A falakat használati tárgyakkal, szőnyegekkel, kárpitokkal „rendezték be". A ház mai megjelenését meghatározó késő barokk kiépítést, a zárterkélyt és a hozzá tartozó lakószoba díszítését vagy Petrovszky (Pietrovszky) József és örökösei,

12 vagy az őket követő háztulajdonos, özvegy Bogyayné készíttette, aki 1758-1777 között bírta a házat. A levegős, könnyed és derűs rokokó enteriőr az özvegy szalonja lehetett. Tőle a házat Hrabovszky Péter nemes, nyugalmazott kapitány vette meg, aki 1784-1809 között, tehát egy negyed századon keresztül lakott itt. A 19. századra datált csíkos kifestést készíttethette ő, mert ennek a faldekoráció típusnak az elterjedése ugyan erre a századra tehető, de már a 18. század végén is előfordul. Mivel a ház a 19. század első felében 1809 és 1851 között ötször cserélt gazdát, számításba kell vennünk az őt követő háztulajdonosokat is. Sidó (Zsidó) József ügyvédet,

13 aki 1835-ben városi táblabíró volt, vagy ennek özvegyét, Bay Sándor nemest,

14 továbbá Szatmáry József nyugalmazott kapitány

15 és Sargay Sámuel gabonakereskedőt is.

16 A Liszt Ferenc utca 19. számú épület a győri belváros utcaképeit meghatározó zárterkélyes polgárházakés paloták, gazdag kereskedőházak között nem reprezentatív méreteivel, homlokzatának igényes díszítésű megformálásával, sem belső kialakításának, enteriőrjeinek a magyarországi barokk művészet csúcspontjait jelentő alkotókhoz és alkotásaikhoz mérhető színvonalával kér magának figyelmet. Sokkal inkább azzal, hogy a hozzá hasonlók nagy számukkal, változatosságukkal nem kis mértékben járulnak hozzá egy-egy város karakterének kialakításához, a magyarországi barokk művészet megnyilvánulási formáinak árnyaltabb és pontosabb megrajzolásához. A nagy művészek és főúri mecénások mellett az igényes színvonalon dolgozó iparos réteg és a