Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

D. Mezey Alice: Tempora mutanturet nos mutamur in illis? Eltakart falképek – Győr, Liszt Ferenc utca 19.

Tempora mutantur et nos mutamur in illis? Eltakart falképek-Győr, Liszt Ferenc utca 19. D. Mezey Alice Jó két évtizede, hogy Győr belvárosának rehabilitációs munkálatai keretében nagy lendülettel módszeres műemléki kutatás folyt a helyszínen és a városi levéltárban. De mint annyi más perspektivikus, nem a napi vagy a tegnapi szükségletet kielégítő kezdeményezés, vitán felüli hatékonysága ellenére az évtized közepe táján derékba tört.

1 Ebben az időszakban gyűlt össze az a számottevő kutatási eredmény, amelynek köszönhetően a városról ma jóval többet tudunk, mint annak előtte.

2 Jóllehet a riasztó végeredmény előre tudható, mégsem volna tanulság nélkül való egybevetni az akkori időszak műemléki helyreállításainak e kutatások eredményeiből fakadó értéknövekedését, a hozzájuk kapcsolódó történeti, művészettörténeti ismeretanyag- és dokumentum-növekedés mértékét, az azt követő időszakéval vagy akár a maiéval. A győri belváros középkori utcahálózatának sorsát az 1564-ben megkezdett telekrendezés és az 1566. évi tűzvész pecsételte meg. Pusztulás utáni újjáéledését a piacterein tartott marhavásároknak köszönhette, hiszen a török megszállás alatt ez jelentős jövedelemforrás volt. Magát a várost a török csak négy évre, 1594-1598 között szállta meg. A megszállás alatt ismételten pusztító tűzvész és az utána megkezdett helyreállítás megszervezése két évig tartott. Az első bírót Szegi Szőcs Gergelyt 1600. január elsején választották meg.

3 A szabályos, derékszögben kitűzött utcahálózat ekkor alakult ki, a kimért útkereszteződésekben álló házak sarokerkélyeiből nemcsak a piactér kavargó forgataga, de egyszerre négy utcahossz eseményei is jól beláthatok voltak. A kézműveseken, kereskedőkön, a téli hónapokra behúzódó birtokos nemesi rétegen, a püspökségen és alkalmazottain, a be- és visszatelepülő szerzetesrendeken kívül a város lakosságát a katonai vezetés és a jelenős számú katonaság tette ki. Ez utóbbi az ország török alóli felszabadítása után majd egy évszázadon át szerepet kapott a város életében. A fokozatosan gazdagodó polgárság mellett a nyugalmazott tisztek is házhelyeket vásároltak és építkeztek, a bekvártélyozott katonaság pedig az újonnan épülő polgárházak udvari szárnyaiban kapott szállást.