Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Jankovich-Bésán Dénes: Szolgálni – méltósággal

Szolgálni - méltósággal Jankovich Bésán Dénes Amikor két évvel ezelőtt sorsom ismét e hivatal falai közé vetett, azt tapasztaltam, hogy sokféle akarat és indulat munkál az intézmény falai között. Egyetlen dolog volt, amiben viszont mindenki egyetértett: ez Granasztóiné Györffy Katalin abszolút tekintélye. Egy ilyen respektus csak a szaktudás és az emberség eredőjekéntjöhet létre, és nem kétséges, hogy Kata - mert én is felhatalmazást kaptam, hogy így szólítsam - mindkettőnek teljességgel birtokában volt. A legkevésbé vagyok alkalmas arra, hogy Granasztóiné Györffy Katalin tudományos munkásságát, szakmai kvalitásait méltassam. Erről beszéljen a bibliográfia, a munkatársak, tanítványok beszámolói, de azt tanúsíthatom, hogy közeli és távoli kollégák, szakemberek véleménye e kérdésben egyértelmű és világos. A koncepciózus vezetői képességek, a beosztott munkatársakkal való humánus és következetes bánásmód, a felső vezetéssel szembeni harcos kiállás azonban Katának olyan tulajdonságai, melyeket e rövid két év alatt magam is megtapasztalhattam. Amikora hivatalba érkeztem, a vezetőktől azt hallottam, hogy „Katának jó az érdekérvényesítő képessége és a személyzeti politikája". Azt kell mondjam, egyedül neki volt ténylegesen hosszútávú és előretekintő személyzeti politikája, mert olyan fiatal szakembereket igyekezett munkatársaiként kiválasztani, akiktől nemcsak azt remélte, hogy idővel neves műemléki kutatókká válnak, hanem arra is törekedett, hogy az 1992 után átalakult OMvH új kihívásainak is meg tudjanak felelni. Ezt a törekvését, e munka eredményességét még azok is elismerték, akik a legkevésbé sem méltányolták. Ma sem állíthatom, hogy ismerem e hivatal minden egységének belső életét és szervezettségét, de azt nyugodt szívvel mondhatom, hogy Kata vezetési stílusa messze kiemelkedett a többi közül: nyugodt, szinte baráti légkör, korrekt kollegiális viszony, nemcsak emberséges, de finom bánásmód, kulturált hangnem azok a jellemzők, melyek a Tudományos Főosztályt együttesen szigetként kiemelték, egyúttal mintegy óvták a szervezet többi részétől. Pedig ez nem volt egyszerű feladat. A tudományos területen dolgozók ugyan évtizedek alatt megszokhatták, hogy életük folyamatos harc a munkafeltételek megteremtéséért, harc azért, hogy dolgozhassanak. Ezt a küzdelmet sikerek és kudarcok egyaránt kísérték és kísérik. Sajnos azt kell mondani, hogy