Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Bartos György – László Csaba: Kutatások a pápai Esterházy-kastélyban (1999-2001)

Esterházy Ferenc majd fia, Károly a barokk kastélyt. Mithay óta tudjuk, hogy a kastély építéstörténete sokkal összetettebb, a mai épület magában rejti a több periódusban kiépült és többször átalakított vár különböző korú és állapotú épületrészeit, szerkezeteit. Mindezen eltérő részleteket az Esterházy család több generációja által végeztetett kastélyépítkezések során dolgozták össze a ma ismert barokk egységgé. Az 1990-es évek végén kezdték meg az épület zárófödémeinek, stukkóinak megerősítését, a tetőszerkezet felújítását. A már megkezdett kivitelezési munkálatok közben nyílt módunk bekapcsolódni a kastélyban zajló rekonstrukciós munkálatokba. Tekintettel arra, hogy az épület akkor még az északi szárny emeletét leszámítva lakott volt, a műemlékvédelmi gyakorlatban elvárható kutatásra, falvizsgálatokra, ásatásra korlátozottan volt módunk. Noha helyszíni kutatásainkat reményeink szerint folytathatjuk, szükségesnek véljük az eddigi megfigyeléseinket és azok építéstörténeti konzekvenciáit az olvasó elé tárni.

12 Az ásatások során több kutatóárkot nyitottunk a kastély keleti, az egykori tó

13 felőli külső homlokzata előtt. A mai, a barokk homlokzatok kiépítésekor kialakított járószint alatt mintegy 2,5 méterre egy feltehetően észak-déli irányú köves út maradványait tártuk fel. A csatornaépítésekkel erősen bolygatott területen az út feletti rétegek 18. századi, keletnek lejtő töltésrétegeknek bizonyultak.

14 A kastély délkeleti tornya előtt egy kéthajós, keresztboltozatos pince van, amely a kastélyudvarnál mélyebb szinten lévő egykori istálló mögötti támfalban lévő nagyméretű íves, kőkeretes nyíláson át közelíthető meg. Másik megközelítése a déli tornyok közötti barokk nagypincén át lehetséges. A barokk nagypince a kastély zárt négyszögű, belsőudvaros szándékolt kiépítésének részeként épült, mint arról a Nádor-teremben őrzött festmény tanúskodik. Visszatérve e kéthajós keresztboltozatos térre, az építményt feltételesen egy 17. századi bástya kazamatatermének véljük. (3. kép) A 18. századi nagypince építésekor falát áttörve egybenyitották azzal. Ugyanekkor a „bástya" északnak néző füle és a kastély közötti területen kétszakaszos, csehsüvegboltozatos teret alakítottak ki, amely ma a „bástya" falánakáttörésen át közelíthető meg. A helyiség közepén egy mély, vízzel teli falazott akna van. A „bástya" északi és keleti fala eredetileg tompaszöget zárt be egymással. A felszínen ma látható merőlegessé alakításra, külső köpenyezésre az 1880-as években került sor.

15 Megkíséreltük a „bástya" falainak azonosítását árkokkal is, azonban ez lehetetlennek bizonyult. A pincék fölötti területet ugyanis - a barokk nagypince fölött is - egy 1874-ben téglából kialakított szigetelőrendszer fedi le. Bitumenes kenésre rakott téglacsatornák rendszere hálózta be a pincék feletti területet, amelynek