Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

B. Benkhard Lilla - Mentényi Klára: A Kőszeg Rájnis utca 3. számú lakóház kutatása

szinti helyiség korábbi (tegyük hozzá az 1730-as évektől általunk sem ismert) funkcióját, „pincévé" nevezték ki azt, és görgeteg kövekkel burkolták. Ezt a mai járószint alatt-12 cm-en tártuk fel. A boltozat déli szakaszát elbontották, s egy széles - a lépcsőt tartó - hevederívet építettek helyére. A falépcsőt a kapualjból indították, s az általános szokásnak megfelelően úgymond visszafordították az utcai helyiségek irányába. A lépcső alsó szakaszára nyílászáró nélküli, rácsos bevilágító ablak került. Ugyanilyen megoldású ún. bújtatott rácsokat helyeztek el az új pince (2) kapualj felé néző ablakában, valamint abban az ez idő tájt létrehozott nyílásban, amely a jelenlegi kivitelezés során került elő az utcai szoba és a pince (2) közötti falban. Megtalálható azonban egy emeleti felülvilágítóban is. Az egykarú, keskeny lépcső számára az emeleten ellenfalat emeltek, amelyet a konyhában (8) észak-déli irányban befordítottak. Ezzel a konyha korábbi nagy terét három részre osztották. A lépcső a déli oldalt foglalta el, felső részét hátulról, a konyha délnyugati sarka felől egy újonnan nyitott ablakkal világították meg. Kelet felé egy keskeny szakaszt folyosó számára rekesztettek le, a továbbra is itt működő konyha pedig az ezek után fennmaradt területre korlátozódott. Udvari szellőzésére a sarokban - elég kényszeredett módon, a falszövet megcsonkításával - nyitott kis ablak szolgált. A déli oldalon az udvar felé egy új emeleti szobát alakítottak ki, amelyet a korábbi nyitott tornác íveinek befalazása révén hoztak létre, s új csehsüvegboltozattal fedtek. Keleti oldalfalainak felhúzásával kialakult a folyosó (7) déli, úgyszintén boltozott szakasza is. Arra a feltételezésre, hogy ez a helyiség ettől kezdve lakótér volt, az a bizonyíték, hogy számára - a korábbi kémény elhúzásával - egy új kályhafűtő nyílás készült. A telek hátsó részében, mint említettük, már korábban is álltak melléképületek, amelyek minden bizonnyal fából voltak. A 19. század eleji munkálatok idején azonban az északi telekhatáron, a már álló ház udvari végéhez egy új, részben emeletes melléképületet csatoltak. A szóban forgó toldalék hátsó szakasza ma már nem áll, teljes kiterjedéséről csupán a 19. századi telekkönyvi térképek alapján van fogalmunk.

67 Mindenesetre megmaradt belőle egy kétszintes, hangulatos árkádíves tornác, amely két-két nyitott ívvel nézett az udvar felé. Emeleti folyosója a leghátsó helyiségből volt megközelíthető. Keskeny hátsó, nyugati végfalán a falkutatás során egy a tornácnál szélesebb belső tér elbontott boltozatának maradványai kerültek elő, de a térképek is azt mutatják, hogy a telek közepén egy szélesebb fedett tér volt, végén pedig az egykori melléképület befordult. A házhoz tartozó kutat az udvar déli szakaszán azonosítottuk.