Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

B. Benkhard Lilla - Mentényi Klára: A Kőszeg Rájnis utca 3. számú lakóház kutatása

önálló északi végfallal rendelkező, szomszédos ház (Rájnis utca 1.) felé működő szellőzőablak lehetett. A legkorábbi meszelés a kapualj esetében is fehér színű volt, a szobához hasonló sötét festését már egy későbbi időszakban kapta.

22 Ez a festés megtalálható a boltozaton és az oldalsó falfelületeken is, befordul a nyílásokba, az ülőfülkékbe éppúgy, mint a déli szellőzőablak kávájába. Érdemes külön is megemlíteni azt a közvetlenül az utcai kapu mögött, a boltozatban lévő, hosszú téglány alakú, befalazott nyílást, amely a kapualj déli falához igazodik. Itt valamikor minden bizonnyal egy egyszerű falépcső (létra) vezetett föl a padlástérbe, éppen úgy, ahogyan ezt a megoldást a földszintes kőszegi házak többségénél ma is megfigyelhetjük. Ebből következik, hogy a kapualj fölött ebben az időben még nem volt emelet. Az új utcai szoba és a feltételezhetően szintén újonnan emelt kapualj építésekor a korai vegyes falazatú házból megtartott, hátsó helyiséget (2) is beboltozták. A szobában választott megoldásnak megfelelően, az ál keresztboltozat a sarkokba helyezett falpillérekre támaszkodik. Megmaradt az ebből a periódusból származó, kapualjból nyíló bejárat is, amelynek alacsony áthidalójára - szintén második rétegként - ráfut a szóban forgó, fekete festés. Sőt, magát a széles tölgyfa deszkákból összeszegecselt és a kapualj felől ugyancsak feketére festett ajtószárnyat is korabeli állapotában őrizte meg az idő. Építészettörténeti érdekesség az egykori tüzelőtér, amelynek az északkeleti sarokban bukkantunk nyomára. (7. kép) Az 1. és 2. számú helyiség közötti, ekkor újonnan, téglából épített válaszfalban kialakított tüzelőberendezés együtt élt a 7. kép. A 2. számú helyiségben feltárt konyha tüzelőberendezésének kéménykürtője, 2002