Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Schőnerné Pusztai Ilona: Beszámoló a szalonnai református templom felújításairól

Beszámoló a szalonnai református templom felújításairól SCHŐNERNÉ PUSZTAI ILONA A szalonnai református templom átfogó műemléki helyreállítása 1972 és 1975 között készült. A munkát Détshy Mihály műemléki területi felügyelő kezdeményezte és végig patronálta a több évig húzódó, összetett rekonstrukció során. A szalonnai templom számos olyan ismert és előhozható történeti építészeti részletet tartalmazott, amelynek révén e közel harminc évvel ezelőtti helyreállítás eredményeként műemléki értéke nag) mértékben gazdagodott. A munka indulásakor a középkori eredetű templom nem is tartozott legismertebb műemlékeink sorába, mert a 20. század első harmadában készült renoválásakor külsejét jellegtelenné változtatták. Az egész tömeget rossz állapotú, alacsony bádogtető fedte. A román kori körtemplom szentélyét és hajóját azonos párkánymagassággal alakították ki, így az eredeti tagolódás felismerhetetlenné vált. A rotunda északi oldalát az elbontott gótikus sekrestye megtartott faltöredéke takarta. Belsőben a szentélyt és a hajót csúnyán mázolt, nyomott deszkafödém fedte, nem illeszkedve a 18. századi festett karzatokhoz és szószékhez. A már korábban ismert, a 19. és 20. század fordulója körül feltárt, igen értékes falkép maradványok szervetlenül úsztak a belső, meszelt falfelületeken. A helyreállítási fő célja, a műszaki hibák megszüntetése mellett, elsősorban a legértékesebb rész, a 12. század végi körtemplom lehetséges rekonstrukciója volt. A kutatás során előkerült ablaktöredékek, homlokzati architektúra maradványok és faragott kő fríz darabok figyelembevételével állítottuk vissza a megmaradt rotundarész középkori megjelenését. A 13. század végén készült bővítés - a mai templomhajó - fölé visszaépítettük a Myskovszky Viktor 1900-ban készült akvarelljéről ismert, magas hajlásszögű, fazsindellyel fedett tetőt.

1 Ezzel a templom visszanyerte kiemelt megjelenését a falu képében. ( 1. kép) A templomhajóban és szentélyben, a feltárt maradványok alapján visszaállítottuk az egyes periódusok eredeti járószintjét, ezzel a korai körtemplom a belső térben is érzékelhetővé vált. (2. kép) A szentély új deszkamennyezetet kapott. A templomhajó fölé nyitott fedélszéket terveztünk, amely a középkori templomoknál, ha nem is ilyen formában, sűrűn előfordult. A nyitott fedélszék révén a templomtér sokszorosan jobb természetes világítása is megoldódott, amely a református templomok egyik elsődleges igénye. Az új, nyugati oromzati falban ugyanis több keskeny, magas ablakot alakítottunk ki. Ez lehetőséget biztosított arra, hogy a templomhajó középkori ablakait viszont eredeti formában állítsuk vissza. A népies, festett, barokk karzatot és szószéket megtartottuk, az úgynevezett „kiskarzatot" papi székké alakítottuk. A szépen restaurált középkori falképek és barokk berendezési tárgyak előnyösen növelik a belső tér hatását. Egyedül a rotunda középpontjában felállított „úrasztala" új berendezési tárgy, ennek fedlapjául azonban egy középko-