Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Haris Andrea: A pápai Griff, egy városi fogadó a 19. század elején

7. kép. A pince szint vázlatos periodizációs alaprajza A fogadó Fő téri és udvari szárnyának emeletét az „úri - polgári" közönség igényeinek kiszolgálására kialakított terek alkották. Az üzletek, a vendégszobák, a konyha- és ivó után ez volt az épület negyedik, funkcionálisan elkülönülő része. Az 1816-ban épített udvari szárny emeletén egy nagyméretű helyiséget alakítottak ki az ún. báltermet. A 19. századi forrás szerint ez volt az épület legszebb és legdíszesebben kialakított terme. A teret faszerkezetű dongaboltozattal fedték, amely a korszakban, ha általánosnak nem is nevezhető, de ismert, viszonylag széles körben alkalmazott megoldás volt.

23 Elsősorban bálterem számára tervezték; ezt mutatja a helyiség északi végében kialakított zenekari karzata. A zenekari karzat is olyan eleme volt a leltárnak, amelyet a leírás nélkül nem kerestem volna a térben, illetve valószínűleg nem tudtam volna az építészeti szerkezetek maradványait a forrás nélkül értelmezni. A kastélyok dísztermében elhelyezett zenekari karzatokat idéző építmény fa tartószerkezetének gerendafészkei megtalálhatók voltak a bálterem első pillérén, valamint a csigalépcső lenyomata is, amely a karzatra felvezetett. (Ennek a csigalépcsőnek a helye azonos volt a földszintről az emeletre vezető, már említett csigalépcsővel.) Az udvari szárny felépítésével egy időben a Fő tér felé eső helyiségeket átalakították és funkcionálisan a nagyteremhez kapcsolták.'

1 A bálterem előtt az utcafrontig - a leltár leírása alapján kissé nehezen azonosítható - fogadó terek helyezkedtek el. Ezen a részen a 19. század második felei, majd a 20. századi átalakítások