Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
D. Mezey Alice: Aere perennius? Avagy csekélyke adalék múltbeli értékeink múlandóságának példázataihoz
A képek festésmódja jól ismert, de nem igazán gyakran alkalmazott változata a klasszicizmus falkép festészetének. Tulajdonképpen a grisaille egy változataként is felfoghatóak, de valójában egy domborított bronz plakettet imitálnak, amelynek tompa színeit a kakaóbarna árnyalatainak alkalmazásával ábrázolják. A formákat fekete kontúrral, a csúcsfényeket narancssárgával kevert izzó vörös színnel modellálták. Az összkép úgy hatott mint a bronz felületén megcsillanó gyertyafény. Az öthat tagból álló sorozatból egynek a felét sikerült megfigyelni, a többinek csupán a nyomai voltak láthatóak, meglétük volt érzékelhető. A képek technikai érdekessége volt, hogy simára glettelt, tömör mészdús rétegre festették őket és valóságos fa rámával keretezték. Az álló ovális fa keretek feltárt lenyomatai fönt és lent szélesedők, kétoldalt elkeskenyedők voltak, s mindegyiküket a vakolatba mélyített réz szegekkel erősítették fel a falra. 9 A képek glettelt alapozása csupán a keretek belsejében, a képek számára készült a leírt módon. A keretek alatt és azon kívül a szokásos vékony alapozó meszelésrétegre festették a barokk falképeket eltakaró, halvány zöld alapon téglavörös és itt-ott kékes zöld színeket használó sablonnal készített díszítőfestést. A fa rámákba foglalt bronz plakettek tehát egy patronált síkdekorációt díszítettek a falakon. A kétperiódusú értékes falképek restaurálási szempontból kivételesen szerencsés adottsága volt, hogy a két stíluskorszak - a barokk és a klasszicizmus alkotása -, egymás lényegét illető csorbítás nélkül ezúttal jól megfért szorosan egymás fölött. A restaurálás során mód lett volna a bronz plaketteket a barokk kép levegőéggel kitöltött fölső harmadába mintegy „belógatni", ha az egész 19. századi festésréteg a képekkel együtt egy szerencsétlen körülmény folytán eg)' következő feltáráskor nem pusztult volna el nyomtalanul. 10 JEGYZETEK 1 A Pálóczy Horváth Ádám kézjegyével ellátott térkép. MOL S 12. 2 Szentgál Veszprémtől nyugatra fekvő falu. Lakosai elsősorban vadászatból éltek és udvari szállítói megbízatásaik révén a középkortól kisnemesi kiváltságokat élveztek. 3 Szentgál község levéltára Veszprém Megyei Levéltár, V. 402. „X". A község birtokügyei, bor- és egyéb számadáskönyvei. 4 Az építéstörténetet lezáró, kutatás előtti utolsó átépítési fázisban a présház emeletén újabb lakószobákat alakították ki, egy oda vezető új lépcsőt és az emeleti helyiség elé egy lábakon álló teraszt építettek. A Schmied Ferenc által végeztetett átalakítás a barokk épületrészeket érintetlenül hagyta. Az épületben az állami tulajdonba vételt követően szükséglakásokat alakítottak ki. Első műemléki helyreállítása 1963-ban volt. Az újabb helyreállítást a Balatonfüredi Városgazdálkodási Vállalat kezdeményezte. A hosszan elhúzódó és még korrekciói is szükségessé tevő helyreállítás története a KÖH Irattárából kutatható. 5 M. M. X. 394-395. Az ott közöltek kiegészítéséi a már elpusztult kép közlése érdekében indokoltnak tartottam. 6 A részleteit tekintve rendkívül szerencsétlenül sikerült 1986-os helyreállítás műemléki jellegű hibáit Vitályos Ágnes tervei szerint javították ki, aki egyúttal a helyreállítás műszaki jellegű problémáit is megoldotta. 7 A kiürített épületet 1983 késő telén, ha jól emlékszem egy hét alatt kellett megkutatni. Ekkor kerültek elő a barokk falképek az utcai szobában és a 19-20. századi díszítőfestések a konyhán túli két helyiségben. 8 Már a kutatóablakokban feltáruló képek valószínűsítették, hogy a 18. századvégi Füred és a Balaton témája lehet a képeknek. Az egyiken domboldal házakkal, a másikon dagadt) vitorlájú hajók vízparttal a háttérben. 9 A keret lenyomata jól látszott a kép körül - a fa erezete és a zöldbe oxidálódott réz szegek nyomai felismerhetők voltak.
