Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

D. Mezey Alice: Aere perennius? Avagy csekélyke adalék múltbeli értékeink múlandóságának példázataihoz

Aere perennius? Avagy csekélyke adalék múltbeli értékeink múlandóságának példázataihoz D. MEZEY ALICE A Balaton-felvidék római kor óta szőlővel betelepített hegyeinek lejtőin és a tóparton középkori falvak tanúiként állnak az idővel dacoló templomromok, amelyek nem ritkán római villaépületekre épültek. Az újkorból a 18. században létesített nemesi fundusok, udvarházak és nyári lakok maradtak meg, ezeknek építészeti magja mondhatni jellegzetesen, a borospince és a présház volt. A Balaton-felvidéki tájról legmegragadóbb üzenetét talán a reformkor irodalma és képzőművészete hagyta ránk. A táj és az e korszakból származó épületek tapintható tárgyi felidézői annak a szellemi hagyatéknak, amely Eötvös Károlyt, a Kisfaludyakat, Jókait, Berzsenyit, Egryt, Szőnyit és a többieket idézi meg. Eredeti anyagi mivoltukban meggyőző erővel és mással nem pótolható intenzitással képviselik és közvetítik azokat a képzeteket, amelyek ennek a vidéknek a 19. század folyamán és jószerével töretlen formában a 20. század közepéig sajátjai voltak. Felejthető-e Keszthely és a Festeticsek, a Phönix, vagy a Szent György-hegy Balaton felőli oldala a Sárközy-, a Tarányi-, a Lengyel-présház és a Lengyel-kápolna látványával, vag)' Badacsony a Kisfaludy- és a Szegedy Róza házéval, s felejthető-e a Tihanyi Echo? A Gombás-kúria néven ismert barokk épület Balatonfüreden a Tamás-hegy oldalában, a régi római út nyomvonalát őrző Arácsi út hegy felőli oldalán áll. Törtvonalú, félkörívben záruló, kővázákkal díszített kettős oromfalával és közte a jellegzetes kosáríves, kővázával díszes kapuzatával a tó felől ékszerként hathatott a tájban. A ház Pálóczy Horváth Ádám 1785-ben készített, Füredet ábrázoló térképén a 14-es sorszámhoz tartozó következő felirattal szerepel: „Domus Domini Ladislai Szűts in Promonthorio Fürediensi".

1 Építtetője és birtokosai a Veszprém megyei Szentgál községből származó kisnemesek közül kerültek ki.

2 A házat a Szűts családtól az 1860-as években vásárolta meg az ugyancsak Szentgál községből származó Gombás Sándor, akinek családja az 1930-as évekig birtokolta.

5 Ekkor özvegy Gombás Albertné dr. Schmied Ferencre, a szívszanatórium akkori igazgató főorvosára hagyta. 1945-ben állami tulajdonba került, ma ismét magántulajdonban van.' Az 1983-ban végzett helyszíni kutatás nyomán mint egy nyitott könyv sorról-sorra vált olvashatóvá az együttes építéstörténete és számos olyan részlet került elő benne, amelyeket az egyes átépítésekkel eltakartak.

5 A feltárt nyomok igazolták, kiegészítették és kézzel foghatóvá tették a történeti adatokat. A 18. század közepén épített legkorábbi részei még szorosan a szőlőműveléshez és a borászathoz szükséges építményekből álltak. Először egy, a hegybe nyúló dongaboltozatos ikerpince és előtte egy kisebb présház simult a hegyoldalhoz. A század végén készült Pálóczy-féle térkép már bővített formában ábrázolja: a borospince két oldalán két egymással párhuzamos épületszárny jelölése is látható. A bal oldali, a nyugati volt a lakóépület a falusi házak szokásos, de egy lakószobával bővített elrendezésével: szoba-konyha-szoba-kamra helyisé-