Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Komárik Dénes: A 18. századi Pest szobrászairól, kőfaragóiról
sziléziai származású kőműveslegény 1735-től 1742-ig pallérként vezette a templom építési munkálatait. Ugyanakkor ez az irat nemcsak Sigl Márton szerepéről tanúskodik, hanem egyáltalán ebből tudjuk meg, hogy (valószínűleg 1729-től, mesterjogának megszerzése, illetve az addigi építőmester ugyancsak 1729-ben bekövetkezett halála óta) Mayerhoffer András volt a pálos templomnak és (ez ideig sajnos csak hézagosan dokumentáltan) a kolostornak is kivitelező építőmestere." Révhelyi Elemér - a szóban forgó irat jellegét félreértve - arra következtetett, hogy „a bizonyítvány világosan megmondja, hogy 1735-től 1742-ig [...] már Sigl Márton vette át a vezetést s az ő felügyelete mellett épült fel a boltozat, a kórus, a homlokzat és a két torony". 7 Ezt a tévedést azonban Voit Pál, Révhelyi hipotézisének szigorú bírálója sem vette észre, s negyven évvel később lényegében ugyanezt mondja: „1725-ben kezdte építeni Drenker Mátyás pesti kőművesmester, 1729-től 1735-ig Mayerhoffer András pesti kőművesmester épített rajta, majd Siegl Márton felső sziléziai kőművesmester boltozta be és építette a homlokzatot". 8 Holott napnál világosabb, hogy - a több évszázados építőgyakorlatnak megfelelően - mindenkor a kivitelező építő- vagy kőművesmester (mikor minek nevezték) volt az elvállalt építkezés irányító és felelős gazdája, mestere, a helyszínen pedig az ő alkalmazásában álló, folyamatosan jelenlevő pallér végezte a valóban nem kis tudást igénylő irányítást. A mester ezt a feladatot nem láthatta el, hiszen mindegyiknek általában egyszerre több építkezése is volt, a munkaszerzés gondjairól, koronként és esetenként változó egyéb feladatairól nem is beszélve. A templom és a kolostor együttesének eredeti terve, pontosabban annak egy, a földszinti alaprajzot, a teljes pálos telket és az azon álló egyéb kisebb épületeket, valamint a kert elrendezését mutató lapját az Országos Levéltár őrzi" (1. kép), néhány egyéb pálos tervvel együtt. A terv léte a legszűkebb szakmai kör számára nem ismeretlen, de tudomásom szerint annak - a terv illusztrálásával párosult - első és valószínűleg egyetlen közlése 1974-ben történt meg. 1 " A szerző, építész lévén, azonnal észrevette, hogy nem felmérésről, hanem építési tervről van szó, s ennek óvatosan hangot is adott. Magam ezt a megítélést teljesen helytállónak tekintem, függetlenül attól, hogy maga a lap az eredeti-e, vagy csak az eredetiről valamilyen célból készült másodlat. Az amellett szóló érvek, hogy az eredeti tervről van szó, részben azonosak publikál ójának érveivel, részben kiegészíthetők néhány további észrevétellel. Nevezetesen: - a terv ábrázolja az 1720-172l-ben épült első kis templomocskát, a Krisztus öt sebének tiszteletére felszentel kápolnát"; - a kis kápolna a terven sárgára van színezve, tehát annak elbontását irányozta elő; - a templom és a rendház egységesen piros színű, tehát építendő épületek; - a rajzon a meglevő, nem elbontandó kis épületeket rózsaszínnel jelölték; - a templom főbejárata előtt néhány méterrel húzódó, a kolostorépület főhomlokzatával egy vonalban lévő kerítés szintén sárga színnel van jelölve, mint ami a rajz készítésekor megvolt, de a templom megépülése után elbontandó volt. Ezekhez hozzávehetjük még: - a kolostorépület háromkarú főlépcsője a terven nem keletre néz, mint a ma is látható, 1767 körül megépült változatban, hanem ugyanott, 90°-kal elfordított elrendezésben északra, az utcai szárny belső oldalán húzódó folyosóra; - a terven látható különféle boltozásoknak a megépült állapottól eltérő volta többé-kevésbé ismerve azok időbeni elhelyezkedését - a terv korai datálásának további hitelesítését segíti. S a kolostorépítés menetének a források alapján bizonyosan lehetséges további pontosításától, valamint a tervnek az elmondottakhoz hasonló mozzanatok szempontjából való további aprólékos vizsgálatától a terv datá-
