Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Badál Ede: A ciszterciek 18. századi zirci rezidenciái
mai apátsági templom északi falában - a Szentháromság-oltár és a szószék között - befalazva látható. Ez az esemény ugyanakkor arra is vall, hogy a régi apátság romjait nem kímélték, hanem szétbontották, s felhasználták az új építkezésnél. Az 1732-es esztendő aztán annyira kedvezett az építkezőknek, hogy nemcsak elkezdhették a még hátralevő munkákat március 31-én, hanem azokat néhány hónap múlva - külsőleg teljesen, belül részben - be is fejezhették. Mindezért Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én ünnepélyes Te Deum-ot zengtek, és bemutatták az első misét az új apátsági épület ideiglenesen kápolnává kiképzett egyik szobájában. Az új, végleges zirci monostor tehát 1732-ben - bár még nem teljesen lakhatóan, miként látni fogjuk - elkészült. Ám ez a rezidencia korántsem volt azonos a mai apátság épülettömbjével. Ennek kialakítása még további építkezési folyamatokkal, több részletben történt, részben új szárnyak létesítésével, részben a régi tömbök kiegészítésével, kétemeletessé magasításával. Ezekről is szólni fogunk még a későbbiekben. Az 1727 és 1732 közötti években tehát a mai templomhoz csatlakozó, kis udvart körülhatároló szárnyak épültek meg egyemeletes alakban. A monostor nagyságban a mostani bejárat és a templom közötti résszel volt így azonos. Nyugati homlokzatán két kapubejáratot nyitottak, egyet az egész apátság, egyet a klauzúrában élő szerzetesek számára, A monostor kápolnáját a klauzúrától, azaz a szerzetesek elzárt lakrészétől jobbra eső szobában - „in Cubiculo a dextris Clausurae" - alakították ki. Ide mindenki beléphetett, mert egyelőre, az apátsági templom felépítéséig, ez szolgált az istentiszteletek helyéül a zirci lakosság részére is. A kápolna főoltárát Szent László képe díszítette, ezt védőszentje liszteletére Potyondy László veszprémi kanonok ajánlotta fel. A főoltár mellett jobbra a Fájdalmas Szűznek emeltek oltárt, ezt aztán az 1743-ban kapott pápai felhatalmazás alapján kiváltságos oltárnak jelölte ki az apát. Szószék - az is kisebb méretű - csak 1735 karácsonyára került a kápolnába, addig a szentbeszédeket az oltárnál állva mondták. Az első orgonát meg egyenesen anynyira kicsinek találták, hog)' hamarosan nagyobb orgonát rendeltek Pozsonyban, ez 1736-ban készen is lett. Az ideiglenes kápolna szűkös méreteire jellemző, hog) 7 oda a szentsír sem fért be. Bár a húsvéti szertartásokat a kápolnában el tudták végezni, a szentsírt a kápolna előtti folyosón állították fel. Ezekben az években a templom építését még el sem kezdték. Bár az apátsági templom alapkövét még 1732-ben , a monostor elkészültének évében - sőt az ezért tartott Te Deum előtt három hónappal - , május 15-én ünnepélyes szertartás keretében elhelyezték, a tényleges építkezéshez csak 1738-ban fogtak. Regnard Gergely, a zirci építkezéseket bőkezű adományaival is sürgető apát ugyanis 1732. szeptember 27-én Heinrichauban meghalt. Igaz, nemcsak az ő halála késleltette a további építkezéseket, hiszen a templom és a monostor együttes felépítését a zirci apátság még heinrichaui segítséggel sem bírta anyagilag. Maga a monostor sem volt még - ahogy utaltunk rá - teljesen lakható állapotban annak ellenére, hog) 7 építése szerkezetileg 1732-ben elkészült. Amikor azok a szerzetesek, akik 1732 októberében az új apát megválasztására a heinrichaui anyamonostorba utaztak, 1733 februárjában visszaérkeztek Zircre, még két kész szobába sem tudtak beköltözni az új monostorba. Ott márciustól újra serényen folytak a befejező belső munkálatok, a szobákban és a konyhában az utolsó simítások, kályhák, kemencék építése. Végül 1733. augusztus 11-én Paczner Nep. János, Reichel Róbert, Lovskovszky Bálint és Schneider Péter ciszterciek nagy örömujjongás és fegyverdurrogás közepette átköltöztek az immár megfelelően lakható új monostorba, s annak ebédlőjében elfogyasztották az első ünnepi ebédet.
