Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Badál Ede: A ciszterciek 18. századi zirci rezidenciái

csak a kápolna felszerelését, hanem az evőeszközöket, ónedényeket, vasneműeket, bort, gabonaféléket, s a megrakott szekerekkel együtt elhajtották az állatokat is. Aztán a további hadműveletek során maga a ház is leégett. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a heinrichaui ciszterciek visszajöttek. Hoffmann Péter Pápán lassan-lassan felépítette a leégett házat. De apátja már 1711-ben visszahívta Heinrichauba, s utódjául Schneider Henriket nevezte ki. Schneider szerzetestársával, Schötzl Mansvéttal teljes szegénységben kezdte újra az életet, és igyekezett továbbra is Pápáról irányítani a gazdálkodást a zirci apátság falvaiban. Schneider 1715-ben, miután három hónapon át odahaza, Heinrichauban behatóan megtárgyalta apátjával a további teendőket, Schötzl helyett Regnard Gergelylyel tért vissza - kocsival, lóval, pénzzel ellátva - Pápára. S míg ők ketten továbbra is a pápai házban laktak, Zircen tizenhárom nagyobb és tizenöt kisebb házat építettek fel 1715 és 1718 között a telepeseknek. Ám hamarosan a szerzetesek számára is építkezni kezdett a rend. Ideiglenes otthonnak szánva 1723-tól - a nagyobb biztonság kedvéért a falu közepén - kőből és téglából három lakószobával, kápolnával, konyhával, mellékhelyiségekkel, boltozatos pincével és kerttel rendelkező házat építettek. A Ciszterci Rendnek ebbe az első újkori zirci otthonába három év múlva, 1726 nyarán költöztek be a szerzetesek. Pápáról húsz kocsira rakott ideiglenes fölszereléssel, a legszükségesebb dolgokkal és emberekkel július 9-én érkeztek meg Zircre Stieff János, Reichel Róbert és Hartz Lajos. Ok hárman éltek akkor Pápán, mert időközben, 1725 novemberében Regnard Gergelyt Heinrichau apátjává választották, Schneider Henrik meg már előzőleg Nagytevelre került plébánosnak. Regnard azért nemsokára szintén megérkezett Zircre. Ekkor azonban már apáti minőségben, és 1726. november 2-án személyesen jelölte ki a felépítendő végleges monostor és templom helyét. A választás itt az egykori apátságtól nyugat felé kissé messzebb, erősen feltöltendő talajú helyre esett. Nyilvánvalóan abból a meggondolásból, hogy a régi monostor közvetlen közelében levő tavak vize ne járja, nedvesítse át az új falakat. A hely kijelölésekor az új monostor terve már készen, Regnard kezében volt. Az apát ugyanis 1726 májusában megbízta Wittwer Márton Atanáz győri karmelita testvért a terv elkészítésével, s aztán ki is fizetett érte 50 forintot neki. Az 59 éves, tiroli születésű Wittwer ebben az időben már elismert építésznek számított, hiszen az ügyes kőműves vándorlásai során a legjobb mestereknél dolgozott. Előbb Prágában - ott lépett be a karmelita rendbe - , majd önállóan Linzben, Wiener Neustadtban, Győrben. Ismételten megfordult Pannonhalmán, ahol a főapátság keresztboltozatos folyosójának északi és keleti szárnya s egyéb munkák (ebédlő, társalgó, harangtorony stb.) fűződnek nevéhez. Zirc után Szakolcán működött, végül a csehországi Paszódon. Feltehetően tőle származnak a sümegi ferences templom és Pápán a bencés templom tervei is. Johann Lucas von Hildebrandl és Fischer von Erlach központi megoldású templomaival egy időben alkalmazott elliptikus-kupolás belső tere a legszebb hazai műemlékek közé sorolja Győr karmelita templomát. Wittwer tervei szerint a monostor alapozási munkái 1727. március 6-án kezdődtek meg. Az alapkövet három öl mélységben tették le, és Gergely apát névnapján a Szentháromság és Nagyboldogasszony tiszteletére ünnepélyesen megszentelték. Az építkezésen Bécsből hívott kőművesek dolgoztak folyamatosan november 16ig, mikor az állandó fagy miatt az első év munkálatait meg kellett szakítani. Ekkor a munkásokat elbocsátották. A tél elmúltával alapos megfontolások után - „pensatis ergo et bene ponderatis rationibus" - már nem a bécsi építőmestert hívták vissza, hanem az egyházi építkezésekben hírnevet szerzett budai mestert, Keger