Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Badál Ede: A ciszterciek 18. századi zirci rezidenciái
A keresztény hadak Mátyás főherceg vezérlete alatt 1597-ben foglalták végleg vissza Palotát és a környéket a töröktől. Nemsokára már maga Zirc és egyes birtokai sem maradtak a törökök kezén, s min teg) 7 két évszázaddal a monostor 16. század eleji elnéptelenedése után, 1726-ban visszatelepedhettek Zircre a ciszterci szerzetesek. Addig a reini apát kezdeti próbálkozásait követően a lilienfeldi, majd heinrichaui ciszterciek Pápa városából irányították a zirci apátság újraélesztésének s birtokai visszaszerzésének ügyeit. Mikor ugyanis 1660-ban a király, I. Lipót - a Sopronban született és Lilienfeldben fogadalmat tett - Ujfalusy Mártont nevezte ki zirci apátnak, azzal a feladattal bízta meg, hog)' az apátság javainak visszaszerzése mellett építse újjá a zirci monostort és templomot, indítsa meg újra ott a szerzeteséletet. Márpedig mindehhez nem kezdhetett hozzá Zircen, hiszen az még teljesen elpusztult és lakatlan, ráadásul török uralom alatt álló hely volt. így 1666-ban véglegesen hazánkba érkezvén néhány napos győri tartózkodás után Pápán ütötte fel tanyáját. Előbb ciszterci rendtársával, Fingerhut Engelberttel a ferencesek kolostorában kapott szállást, majd megvette Esterházy Ferenc gróf egyik házát. Innen folytatta tovább a birtokpereket. Ezek során nemcsak az apátság néhány birtokát sikerült visszaszereznie, hanem Pápán 1667-ben 500 tallérért második, majd 1682-ben 60 forint készpénzért, egy pár karmazsin csizmáért és két köböl gabonáért harmadik házat is vett. Ezeket a pápai házakat tehát nem a ciszterciek építették, hanem Ujfalusy készen vette. Az elsőt - mint láttuk - Esterházy Ferenc gróftól „az Uj-uccába nyíló kisuccában", a másodikat - amely előbb Kenessey Pál, majd Keresztes Gergely tulajdona volt - Iszkázi Horváth Miklóstól, a harmadikat az Uj utcában Raby Jánostól. (1-2. kép) Ujfalusy Mártont 1678-ban portyázó törökök Gyulakeszinél megölték. Ezután a lilienfeldi apát Pápára küldött jószágkormányzó adminisztrátorai - egymást követően Otterstätter Keresztély, Krezer Bernát („qui tanquam Singularis Oeconomus laudatur"), Szabady László, Truffm Jeromos és Miletics Pál - vitték tovább az ügyeket. A pápai házat 1688-ban felújították. A munkálatokhoz 5000 téglát Győrből hozattak, a zsindelyt a Sopron vármegyei - de 1921 óta az ausztriai Burgenlandban, a magyar határ közelében, Kőszeg városától mindössze 5 km távolságban fekvő borsmonostori ciszterci apátságból (amelyet 1679-ben adományozott Lilienfeldnek Esterházy Pál herceg), s ekkor építettek 8 lóra istállót, felette lakható szobával. Rendbe hozták az ajtókat, lépcsőket, folyosókat, a padlást. De azt nem tudjuk, pontosan milyen és mekkora volt ez a ház. Csak annyit, hogy kápolnájából 1675ben Csúzi Pál vicekapitány erőszakkal hurcoltatta el az ott összegyűlt koppányi jobbágyokat, mondván, hogy összejátszottak a törökkel, tehát kápolna is volt a házban. Lilienfeld adminisztrátorai szívósan gyarapították a zirci apátság javait magában Pápa városában is. A rendház mellett 1687-ben Tapy Judit házhelyét vették meg 27 forintért, 1691-ben Motkó Ferenc kis kertjét 25 forintért, Zircre azonban a lilienfeldiek még nem jutottak el. Ez már a sziléziai ciszterci apátság, Heinrichau szerzeteseinek sikerült csak. Lilienfeld apátja ugyanis 1699-ben a zirci apátságot összes javaival eladta Heinrichaunak. Heinrichauból 1701. március 1-én indult el az új adminisztrátor, Wabrzig Ábrahám és rendtársa, Sebastian Vilmos, 4000 Ft készpénzzel, két kocsira rakott felszerelésükkel - „omnibus necessariis bene provisi" - , néhány szerencsét próbáló sziléziai család kíséretében. Pápán április 25-én vették át a rendházat. Most már ők fáradoztak tovább Zirc újjáélesztésén, „de instaurando ibidem, ubi primum commode fieri poterit Divini cultus officio". Igaz, Wabrzig sem jutott el Zircre, mert még azon a nyáron meghalt, azóta is ott nyugszik Pápán a pálosok sírboltjában.
