Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

B. Benkhard Lilla: A kőszegi Felsőkapu-torony

szakasz itt sem pontosan félköríves. A városfalnál enyhébben ívelt faltest a falsaroktól kb. 400 cm-nél megtörik, majd északnyugat felé, a Rájnis u. 13. irányába erősebb ívvel fordul. (8. kép) E fal építésekor nemcsak a városfalhoz és a hídhoz, hanem még ennek a falnak az ívéhez is igazodtak. A törésvonal magyarázatát pontosan ennek a falnak a felhasználása illetve beépítése adja meg - mint később látni fogjuk -, nem véletlenül. Újonnan előkerült 19. századi források A közelmúltban egy olyan irat- és rajzanyag került elő, mely lényegesen új adatokkal szolgál az északi kaputoronyra, környezetére valamint lebontására vonatkozóan.

,s A szöveg töredéke Chernél Kálmán alapján eddig is ismert volt, s fentebb szándékosan - magam is erre utaltam.

1

'

1 A kaputorony és a híd alatti pincék ügyét valójában 1826. május 26-án tárgyalta a város a korábbi márciusi beadvány és a későbbi rajz bemutatása, illetve helyszíni szemle alapján."'

1 A határozat a következőképpen szólt: „az érdeklett hídnak, s ennek falának vagy a Torony alatt való általjárásnak, a város csinosíttatására és az közterhek elmellőzésére is szolgáló, helyreállítását és mindenkor jó karban leendő fenttartását, az beadott Planum szerint, csak egyedül Párezer Antal, mint az említett híd és Torony kérdéses falának tőszomszédja és a híd megszéllesbitésére szükséges fündusnak birtokosa veheti magára másnak sérelme nélkül; annak okáért az többször említett híd alatt található boltozatok nékie használásra által engedteltnek és az kérelem levelében foglalt feltételek alatt által adatni rendeltetnek, azon hozzájáruló kötelezéssel, hogy mindent a beadott planum szerint másnak sérelme nélkül elkészíttetni, úgy az torony alatt, és hídon lévő utat kővel kirakatni és ezen flastromot mindég maga költségén jó karban tartani tartozzék, s ezen teher még az eladás esetiben is Partezer Antal ezen házán maradjon. Az építés kezdetét pedig az Városi Építő Bizottságnak bejelenteni, s ennek Tanácsával kiváltképpen a Toronyba csinálandó új feljárás iránt élni köteles lészen. Többnyire pedig ezen meghatározás tudósítása mellett Landwehr Fridrick Polgár és Lakatos mesternek meghagyatik, hogy az érdeklett városi híd alatt lévő, s eddig általa használt boltozatokat vagy pincéket hat hetek elforgása alatt kiüresítse, s azokat Párezer Antalnak által engedje; melyeket ugyanez maga költségével az ő sérelme nélkül elfalaztatni tartozik."'

1 Az említett és csatolt plánumot, mai szóhasználattal élve: engedélyezési tervet Párezer Antal a város felszólítására nyújtotta be at Építési Bizottságnak. (9-10. kép) A színezett, két rajzból álló tervlap Kari Schubert munkája.

5- A beadvány egy-egy alaprajzból és egy-egy metszetből áll az eredeti, illetve a tervezett állapottal. Az ábrázolt terület a mai Rájnis u. 11. számú lakóépület második ablakától az utca végéig tart, átmetszve a kaputornyot valamint a hidat. A felmérési rajzból kitűnik, hogy már 1826-ra megépült a Rájnis u. 11. számú ház emelete, de csak a toronyig. A híd nyugati oldala végig Párezer Antal tulajdonában volt, ekkor még nagyrészt üresen. Csak a telek északi végében (Várkör 53.), a hídra merőlegesen helyezkedett el az istálló. A törtvonalú, tölcséresen kiszélesedő, dongaboltozatos híd burkolata terméskőből készült. Kikövezése és felújítása fejében kapta meg használatra Párezer Antal az alatta húzódó bolthajtások tereit. A híd tégla mellvédjének északi végében, külön kis talapzaton állt a Szent Lénárd-szobor. A vele szemben, a híd túloldalán lévő telek (a mai Rájnis u. 12.) mint Landwehr-féle házhely szerepel. A kettő között, a városfalhoz csatlakozva állt a kb. 8 m-es belmérettel rendelkező, szabálytalan patkó alakú, kétszintes torony. Kb. 1,8 m széles falát a földszinten négy ágyúlőrés -