Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

H. Vladár Ágnes: „A Caelius Sfinxe”. Mit rejteget, és mit jelent nekünk magyaroknak a római Santo Stefano Rotondo-templom

2. kép. A Santo Stefano Rotondo délkelet felől, a romos külső falgyűrü magasságából. Détshy Mihály felvétele, 1959 alaptípusát-, de legalábbis ennek leírását és főbb méreteit. Meglepő egyezést mutat, ha a Nagy Konstantin császár által építtetett rotunda sugarát összevetjük a Santo Stefano Rotondo belső gyűrűjének sugarával. Az előbbinél ez 12.02, az utóbbinál pedig. 12.06 m. A kérdést, hogy a templom miért éppen erre a helyre épült, ugyancsak a „Caelius sphinxe" titkának tekinthetnénk, de vannak magyarázatul szolgáló vélemények, feltevések, melyek némelyike elgondolkodtató. Az mindenképpen döntő körülmény, hog)' a Laterán szomszédságában van, mely ekkor a pápák székhelye, és a Santo Stefano Rotondo építtetője is I. Simplicius pápa lehetett, aki felszentelte a császárság összeomlásának idejében. Ennek a templomnak ebben az egyedülálló környezetben rendkívülinek és csodálatosnak kellett lennie. Nem csak a Laterán közelsége értendő a fentebbi környezet alatt, hanem az a konkrét és lényeges körülmény, hogy Mithras-szentély fölé emelték, - amint a legutóbbi ásatások kiderítették - mely misztériumvallás a kereszténység nagyobb ellenfelének számított a többi pogány kultusznál. A templom alaprajza, tömegalakítása, és a mindkettőből adódó példa nélküli építészeti összhatás még a jelenlegi „torzó" állapotban is ámulatot kelt. A három koncentrikus körből az említett belső gyűrűt 22, egyenlő közökkel elhelyezett ión oszlop alkotja, melynek gerendázata magasan kiemelkedő hengeres falazatot, tamburi tart, ez enyhe hajlású sátortetővel van lefedve. Ebben az eredeti 22 helyett már csak 8 félköríves ablakot láthatunk - 14-et korábban befalaztak -, de a tágas, kupoladobszerű magas középtér megvilágítása így is bőséges és hatásos. Az eredeti kompozíció szerint a középső gyűrűt széles körüljáró övezte, melynek íves szabad árkádjait a középsőknél alacsonyabb, 44 oszlop tartotta. Ennek a második körnek az átmérője 42 m. A legkülső koncentrikus kört tömör fal alkotta, mely az épületrészek szerepe, a téralkotás igénye szerint változtatta a magasságát. Ebbe az eredetileg 66 m átmérőjű körbe „írva" ugyanis egy görögkereszt volt, melynek négy