Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Koppány Tibor: Művészek és mesterek a 16-17. századi Kanizsai-Nádasdy birtokok építkezésein

Jakab, kőműves 1551- ben Sztenicsnyák vára elszámolásaiban szerepel az ott dolgozó olasz mesterek között. (Nádasdy-lt. B. 1563. III. 9.) Jakab, kőműves 1620 körül két társával, Christoph és Miklós kőművessel együtt szerződött Sárváron, meg nem nevezett épületrészek bontására és újak építésére. (Nádasdy-lt. B. 1563. p. 1011. - idézi: H. Takács 1957. 43.; Tóth M. 1974. 246.) Jakab, kútásó 1550-ben említik Sárvárott. (Belényesy 1959. II.: 163.) János, asztalgyártó 1561-ben más mesterekkel együtt Keresztúrról Bécsbe küldték, húsz szekérrel. (Nádasdy-lt. B. 1522. Miss. János deák, f. 3.) János, soproni fazekasmester 1559-ben Sárváron a várban kályhákat rakott. (Nádasdy-ll. B. 1558. p. 185/b.) János mester, kőműves 1548-ban száz forintot fizettek neki Lékán „az eleven kut czinaltatasara". (Belényesy 1959. I.: 309.) Joannes, kőműves 1552- ben Sárváron. (Nádasdy-lt. B. 1557. p. 190.) Joannes Olaz. Pozsonyi kőfaragómester 1546-ban említik először Sárváron „magister Joannes Italus"-t, mint akinek előzőleg Pozsonyban tíz tallért fizettek (Tóth M. 1973. 221., Horváth Tibor Antal visszakereshetetlen gyűjtésére hivatkozva, Johannes Italicus néven), 1552-ben ottani munkájáért fizettek. (Nádasdy-lt. B. 1557. p. 84.) 1548-ban Lékán is említik, ahova embereivel együtt érkezett és kijelölte a kút helyét. (Uo. B. 1525. pali. 47. f. 2.) A következő évben Sennyey Ferenccel érkezett Lékára Pozsonyból, a kutat készítő Antal mester konzulenseként. (Uo. B. 1513. pali. 15. p. 8., 11., 15.) Egy 1549-1550 körüli, a lékai várhoz szükséges faragott kövekről készíteti jegyzékben szerepel a kűttal kapcsolatban „Magisler Joannes de Rezy". (Uo. B. 1561. p. 638.), az adatról szóló cédulán olvasható név azonban a pozsonyi mester esetében feltételezhetően téves olvasató. 1549-ben jelentik Lékáról, hogy „János mester Vereskőben ment volt". (Uo. B. 1552. Miss. Zolthán Imre, f. 2.) 1544 és 1550 között a felvidéki Vöröskőben dolgozott egy János nevű „de Spazzo" pozsonyi mester, aki ott kutat épített a birtokos Fuggerek megbízásából. (Jedlicska Pál: Tárgymutató a kiskárpáti emlékek Vöröskőtől Szomolányig című munkához. I. Eger, 1891. 100.) Ennek az adatnak az alapján a Lékán dolgozó pozsonyi „magister Joannes Italus" azonos lehetett Spazzoval, s a lékai kút faragott köveiről készült jegyzék mesternevének olvasata nem Rezy, hanem esetleg „Spazy". A Vöröskőben említett pozsonyi kőfaragó 1550-ben elhunyt, ezért sem ott, sem Lékán nem említik ezután. A lékai kutat építő Antal kőfaragó (Ld. ott!), aki 1550-ig dolgozott a helyszínen, az ő embere lehetett. A kút a lékai felső vár udvara alatt található, faragott kövekből épített és boltozott ciszternával azonos. (Nádasdy-lt. B. 1513. pali. 15. p. 8., 11. és B. 1556. p. 907.) Kalugyerek, anababtista lakatos és ónozó mesterek 1559. november-decemberben jelentették Nádasdy Tamásnak, hogy „igen miéinek" Sárváron, az ajtóés ablakpántokat, zárakat ónozzák. (Nádasdy-lt. B. 1545. Miss. Sennyey F., f. 92. és B. 1546. Miss. Sombory C, f. 51.) 1560-ban Sennyey Ferenc Bécsbe küldte őket, ahol a nádor épülő házánál az ajtókat és az ablakokat helyezték el, vagyis pántokkal és zárakkal szerelték fel. (Uo. B. 1515. pali. 10. p. 19.) 1561-ben Keresztúron készítették az ajtók zárjait és pántjait. (Uo. B. 1522. Miss. János deák, f. 4., 10.) Kertész, Keresztúron dolgozó olasz 1559-ben ott gyümölcsfákat ültetett, Ugyanakkor Sárváron is említik. (Komáromy 1911. 467. - idézi: H. Takács 1957. 43.) Kéry György. Képíró A lékai szervita templom kegyképét festette 1644-ben, a kőszegi Barbara Melsitzin megbízásából, feltételezhetően Nádasdy Ferenc támogatásával. Nádasdy halála után, 1675-ben készítette a templom 1656-