Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

H. Vladár Ágnes: „A Caelius Sfinxe”. Mit rejteget, és mit jelent nekünk magyaroknak a római Santo Stefano Rotondo-templom

gyar Művészet című folyóiratban Justh István egy cikkére 1930-ból: „A római magyar templom, a Santo Stefano Rotondo" címmel, melynek első és utolsó mondatát szeretném idézni: „Aki a Via Appián érkezik az Örök Városba, már messziről, még mielőtt a város falait elérte volna, látja a Caelius dombot koronázó Santo Stefano templomát. Valamikor ez az épület nagyobb hatást kelthetett mint ma. Sorozatos átalakítások sokat változtattak eredeti alakján, de még ma is megkapóak nagy, architektonikus vonalai... Hisszük, hogy a megindult szakszerű kutatás nem fogja beérni az eddig felmutatott csekély eredménnyel, és [...] a mindig utolsó szót mondó ásatás újabb fényt fog deríteni arra a monumentumra, amely nemcsak művészettörténelmi és archaeologiai szempontból világhírű, hanem bennünket magyarokat közelebbi és bensőbb módon is érdekel." Az évszázadok zarándokai, akik Itálián túlról igyekeztek az Örök Város felé, többnyire nem a Via Appián közelítették meg RcSmát, hanem észak felől, a Via Flaminián. Biztosak lehetünk azonban, hog)

7 amikor a Santo Stefano Rotondőt fölkeresték az Urbs hét dombja közül a legmagasabbikon, a szent helyet megillető áhítaton kívül a templom különös szépsége iránti csodálat is eltöltötte őket. Az épület elrendezése rendkívüli volt, és nagyon díszes. Róma számtalan temploma között - jelentőségét tekintve - a hivatalos rangsor szerint a hatodik helyet foglalta el, csak a vatikáni Szent Péter-bazilika, a lateráni San Giovanni, a San Paolo fuori le mura, a Santa Maria maggiore, és a San Pancrazio előzték meg „A római Santo Stefano Rotondo-templom egyike az ókeresztény idők legnevezetesebb római építészeti emlékeinek" határozza meg az épületet Gerő László könyvének kezdő mondatával. Eredetére nézve korábban sok feltételezés született, ezek közül jó néhány nemcsak hogy antik eredetűnek vélte, hanem egyenesen a Nero korabeli Macellum Magnummal azonosította, melyet csak később alakítottak templommá. Ez a vélemény sokáig, még a XX. század elején is tartotta magát. A legutóbbi idők ásatásai derítettek fényt a monumentumra, s megállapíthatóvá vált, hogy ókeresztény építmény. Varázsa és talánya ('a Caelius Sfinxe' elnevezést jogosan kapta) több évezred művészi értékű emlékegyütteséből származik. Valójában antik épületcsoport visszabontásával alakították ki az építkezés helyét, mely a császárkorban laktanya, „castra peregrinorum" volt, és eredete a Kr.u. I. századig vezethető vissza. Természetesnek tekinthető, hog)' a katonai szálláshellyel összefüggésben a Mithras kultusz helyiségét is megépítették tartozékaival együtt Ekkor készült - a feltáráskor előkerült - aranyozott stukkó Mithras-fej, valamint a falfestmények töredékei, oltárkövek. A „castra pregrinorum" egészen Kr. u. 357-ig használatban volt és a tábor épületei közötti rejtett helyzetében a Mithras-szentély is fennállt egészen a 4. század végéig. Mindenesetre a Santo Stefano Rotondo építésekor falait csak a körtemplom kialakítandó padlószintjéig bontották vissza, tehát elég magasan állhattak. (3. kép) Feltételezhetjük azt is, hogy a még teljesen ép pogány szentélyt bontották el a keresztény templom építésekor. Rendkívüli élmény volt a templom belső terének összképét látni 2000 májusában a feltárt szint fölött kialakított acélgerendás födémszerkezettel. A tartók helyenként az egykori Mithraeum falaira támaszkodnak, és a felszedett fapadlónak köszönhetően 'egy képben' jelenik meg a Santo Stefano Rotondo impozáns belső terének egy része - melyen csaknem mindegyik építési periódus leolvasható. A Santo Stefano Rotondo templomot I. Simplicius pápa (468-483) szentelte föl az 5. században, majd utódai tovább szépítették. I. János pápa (523-526) falait márvány inkrusztációval borította, majd utóda, IV. Félix (526-530) mozaikdíszítéssel gazdagította. Jogosan nevezi egy 15. század elejei leírás, amely a várost ért sok viszontagság után még megmaradt szépségeket veszi sorba, Róma egyik legdíszesebb templomának.